Hétköznapi csodák

Annyira közönyös világban élünk. Szörnyű, hogy ezt látják a gyerekeink -- mi tanítjuk nekik ezt. Nem figyelünk egymásra, nem figyelünk arra, hogy nemcselekvésünk ugyanannyira árthat, mintha valami rosszat tennénk. Néha elszörnyülködöm azon, amit magam körül látok, sokszor magamban is tapasztalok. Amikor elfordítom a fejem, amikor ignorálok valakit... Nem teszek kimondottan rosszat, mégis. Vannak azonban apró csodák az életben: amikor odafordulunk valakihez, és megkérdezzük, mi a baj. Amikor hallgatunk és meghallgatunk.

A múltkor találtam a Pinteresten egy csodás feljegyzést (itt elolvashatod az eredetit). Magával ragadott a belőle áradó szeretet. Az, hogy egy egyszerű gesztus másnak a világot jelentheti. Olvassátok el, érdemes! (Lefordítottam, hátha nem érthető mindenkinek.)

*********************************

14 éves kutyánk, Abbey meghalt a múlt hónapban. Egy nappal a halála után a négyéves kislányom, Meredith sírva odajött hozzám, és elmondta, mennyire hiányzik neki Abbey. Megkérdezte, írhatnánk-e levelet Istennek, így, amikor Abbey felmegy a mennybe, Isten felismeri őt. Mondtam neki, hogy írhatnánk, és ő diktálta a következőket:
"Kedves Isten! Vigyáznál a kutyámra, kérlek? Tegnap halt meg, és most Veled van a mennyben. Annyira hiányzik nekem. Boldog vagyok, hogy megengedted, hogy a kutyám legyen; ennek ellenére megbetegedett. Remélem, játszol majd vele. Szeret labdázni és úszni. Küldök egy képet róla, így ha látod, tudni fogod, hogy ő az én kutyám. Tényleg hiányzik. Szeretettel: Meredith."
Betettük a levelet egy borítékba egy fényképpel együtt, amelyen Abbey és Meredith voltak, majd ráírtuk a címzést: Istennek, Mennyország. A feladó címét is ráírtuk, majd Meredith ráragasztott egy csomó bélyeget, mondván, sok bélyeg kell ahhoz, hogy a levél eljusson egészen a Mennyországig. Aznap délután bedobtuk a levelet a postaládába. Néhány nappal később megkérdezte, hogy Isten megkapta-e már a levelét. Azt hiszem, már igen - mondtam neki.
Tegnap egy aranyszínű csomagot találtunk a bejárati ajtó előtti verandán, rajta ismeretlen kézírással a címzés: Meredith-nek. Meredith kinyitotta a csomagot. Egy könyv volt benne: "Amikor meghal a háziállat" Mr. Rogerstől. A borító belsejébe ragasztva ott volt a felnyitott levél, amelyet Istennek küldtünk; valamint a fénykép Abbey-ről és Meredith-ről, melynek hátoldalára a következőket írták: "Kedves Meredith! Abbey megérkezett a Mennyországba. A fényképed nagy segítség volt, azonnal felismertem Abbey-t. Abbey már nem beteg. A lelke itt van velem, éppen úgy, ahogy ottmarad a szívedben is. Abbey nagyon szeretett a kutyád lenni. Mivel a mennyben nincs szükségünk testre, ezért zsebünk sincs, amiben a fényképet tarthatnánk. Így visszaküldöm egy könyv kíséretében, hogy legyen valami, ami majd Abbey-re emlékeztet. Köszönöm csodás leveledet, és édesanyádnak a segítséget, hogy megírta és feladta nekem. Milyen csodás anyukád van. Direkt neked választottam ki. Áldásom küldöm minden nap, és emlékezz rá, hogy nagyon szeretlek. Mellékesen, könnyű megtalálni engem: ott vagyok, ahol szeretet van. Szeretettel: Isten".