Emma végre megérkezett, avagy születés egy finn kórházban

Végre egy kis csendesség! Na, nem mintha állandó gyereksírástól harsogna a ház, de egyelőre még nem találtam időt magamra. Sőt, semmi másra sem a babagondozáson kívül. Nem is értem igazából, mert tüneményes gyerekünk van: alszik (kb. 20 órát egy nap), eszik (oké, ezzel küzdünk), néha sír a pocija miatt, aztán kifújt! Az eddigi legszörnyűbb éjszaka a kórházból való hazaérkezés után volt, amikor egész éjjel - szinte megállás nélkül - full hangerőn "sírt". Az után bármi jobbnak tűnt. :)

Sokat vártunk rá - minden értelemben. Én már egész novemberben arra készültem, hogy akármikor megérkezhet. Drukkoltam, hogy inkább decemberi gyerek legyen, mert nekem az valahogy szimpatikusabb volt. Aztán eljött a november vége is, anyukám megérkezett, és mi várakozóállásba helyezkedtünk. De hiába! Minden napról azt hittem: na, ez lesz az! Eltelt a 41. hét, majd közeledett a 42. vége is. Tűkön ültem, hisztiztem, megtettem MINDENT, hogy kibújjon végre. Hiába voltak a szebbnél szebb dátumok, ő kivárta a maga idejét. Egy nappal Anyukám szülinapja után végre elindult - kis segítséggel.

Van, aki Magyarországon értékelné ezt a fajta nyugalmat (?), ami itt az egész gyerekvárást övezi. Nincsenek felesleges vizsgálatok, nincs sürgetés. Egyik barátnőm mondta, hogy itt a terhesség második felétől azt sem tudod, mi nő a hasadban. Valóban, a 20. héten megvan az utolsó UH, utána még 2x lát orvos, ennyi. A terhességet 38-42 hetesnek tekintik (mint ahogy az normális is!), csak a 43+0-nál indítják meg (komótosan).

Nem fogom a szüléssel kapcsolatos részleteket megosztani itt, mert nem hinném, hogy ide való. Csak annyit, amiből látszik, milyen is itt a hozzáállás. Amikor bevonultunk a kórházba, szimpatikus volt, hogy meg tudtam beszélni az orvossal, milyen lehetőségeim vannak a megindítással kapcsolatban. Ő a burokrepesztést (majd ha nem indul be, az oxitocint) javasolta. Mivel én mindenféle gyógyszeres beavatkozást el akartam kerülni, inkább a mechanikus beindítás mellett döntöttünk. Tetszett, hogy nem akart rábeszélni az ő verziójára, hanem respektálta az én indokaimat. Úgyhogy egy Foley-katéternek nevezett eszköz segítségével beindították a szülést. Ez nem hat azonnal, szóval hazamentünk, és újabb várakozással terhes nap (és éjszaka) után végre hajnalban elkezdődött. Aztán abbamaradtak az összehúzódások, tudtam még egyet aludni. Délelőtt bementünk a kórházba, majd kb. dél utántól felpörögtek az események. Ha úgy nézem, nagyon gyorsan "végeztünk", mert 15.30-ra a karomban tarthattam Emmát. Az előzetes tervem az volt, hogy semmilyen érzéstelenítést nem kérek, hiszen részt vettem egy HypnoBirthing tanfolyamon (keressetek rá a neten, megéri), ahol relaxációra és helyes légzéstechnikára tanítottak. Ezekkel természetes módon szülhetünk, fájdalom nélkül, vagy legalábbis sokkal kevesebbel. Nem mondom, hogy nem hatott, mert tulajdonképpen egészen az utolsó fél óráig kitartottam. De mikor már összefolytak a fájások, az már tényleg fájt :) Viszont akkor már sok lehetőség nincs a fájdalomcsillapításra, ugyebár. Kaptam kéjgázt, ami tényleg segített, hogy ne merüljek ki a legvégén. Aztán valahogy túl voltunk rajta végre.

Kizárólag szülésznők voltak jelen a szülésnél -- gondolom, az egyetlen doki máshol segédkezett. Anyukám szerint borzasztóan összeszokottan dolgoztak, és mindent megtettek, hogy segítsenek lelkileg és fizikailag. Szülés után még másfél óráig a szülőszobán maradhattunk. A babát rátették a hasamra, és csak engem láttak el, a babát nyugton hagyták. Egy fél órára magunkra hagytak, majd hoztak nekem meleg ételt, valamint kávét, teát Ákosnak és Anyukámnak. Ezután - míg én zuhanyoztam - ellátták a babát. Kapott egy tündéri, piros kötött manósapit (amit haza is hozhattunk), majd átballagtunk a csecsemőosztályra. Családi szobát kértünk, ahol végül Anyukám volt velem, mivel neki pár nap múlva haza kellett utaznia. Ákos akkor jött-ment, amikor akart. A családi szoba Anya szerint inkább hotelszobára emlékeztetett: gondozóasztal teljes felszereléssel (pelus, ruhák, ápolószerek), zuhanyzó, az anyukának a fogkrémen kívül minden ruha és higiéniai felszerelés, napi 4x étkezés 2 fő részére. Ez természetesen nem ingyen van, mint ahogy a sima kórházi szobáért is fizetni kell. Nem az orvosi ellátást szerencsére, csak az étkezést. Még nem kaptunk számlát, de azt hiszem, 55 € /nap a szoba ára. Szerintem megéri, mert tök nyugiban voltunk. Néha bejöttek a nővérek érdeklődni, minden rendben van-e, eszik-e a gyerek, van-e bármilyen kérdésem.

A kétnapos ottlétünk alatt a nővérek kifaggattak a szülési élményemről -- pontoznom kellett, hogyan éltem meg. :) Mindezt egy nappal utána. Mondtam nekik, érdeklődjenek pár hét múlva, mert a fájdalom még nagyon élénken él bennem. A szülésznőnk is meglátogatott, szintén az élményeimről kérdezgetett, illetve, hogy maradt-e bennem bármilyen kérdés, esetleg rossz érzés. Ákos szerint ezek a "kisinterjúk" arra szolgálnak, hogy kiszűrjék, nem hajlok-e a depresszióra, esetleg nem akarok-e kárt tenni magamban vagy a babában. Két nap után meg kitették a szűrünket, vagyis mentünk mi magunktól is. Mese vége! :)

Ezúton köszönöm Emmácskának, hogy hagyott anyájának 4 órát internetezni.

Mindenkinek nagyon boldog, békés és 
áldott karácsonyt kívánok!

Már visszafelé számolunk...

Korábban azt gondoltam, hogy ha majd babát várok, egy csomót fogok scrapbookozni. Hogy majd ez az esemény visszaadja az ihletésemet. Nos, meg kell állapítsam, nem így van. Igaz, elkezdődött valami lassú folyamat, de nagyon nem a régi. Azt hiszem, ez az időszak nálam a befelefordulás ideje. Nem mintha olyan baromi sokat elmélkednék vagy ilyesmi, de valahogy nem érzem azt, hogy ki kellene tárulkoznom a világnak (márpedig az oldalainkon keresztül ezt tesszük).

Egyre közeledünk a "cél" felé, és én egyre inkább élvezem ezt az időszakot. Szeretem, ahogy a babám egyre erőteljesebben adja tudtomra, létezik és növekedik a pocakomban. Imádom nézni, ahogy nekinyomja kezét-lábát a hasamnak, és az attól kidudorodik. Nem egy hiperaktív gyerek, szóval annyira sokban nincs részem, így néha "macerálom" kicsit. Gondoltam is, hogy majd jól megbosszulja, ha kibújik :)

Engem is elért a fészekrakó ösztön. Eddig egyáltalán nem izgattam magam azon, hogy mi kell, mi lesz meg vagy mikor. "Majd" -- mondogattam magamnak. Nos, bő 10 héttel a kiírt időpont előtt bepánikoltam -- úgy szó szerint. Persze a babakocsi-mizéria is hozzátett a jóhoz, hiszen jól meg kell gondolni, milyen legyen + nálunk az időjárás miatt (5 hónap hó) jól tolhatónak kell lennie. Egy félórás bolti nézegetés után Ákosom kinyögte, hogy ezt most vegyem meg én, ő autót vett pár hónapja, elég gondolkoznivaló volt azon. :) Végül megoldódott a probléma, és a pánikomat orvosolandó vettünk pár babaholmit az Ikeában. Mostanra jobban vagyok, kiengedtem kicsit :)

Néha azért megerőltetem magam, és nekiállok scrapbookozni is. Ezt például a tündérkém leendő fotókönyvébe szánom. Vannak nem publikált (és nem publikus) alkotások is meg félig elkezdettek. Ezenkívül nagyon lassan készülget a Project Life-os album is a 9 hónapról. 

A családban természetesen mindenki izgatottan készül a kis jövevény érkezésére. Zalánom némileg csalódott volt, hogy lány (mondván, így hogy fog vele játszani), Csenge meg épp ezért örvendezett. :) Nyáron, mikor otthon voltam, kaptam egy rajzot Zalántól, ami engem ábrázolt a pocakommal. (Egyébként annyira aranyos volt, mindig simogatta, puszilgatta. Sőt azt is mondta, hogy ő hallja, mit beszél. Hát nem édes? :D)

Szerintem annyira cuki! Az a hajszerkezet :D 

Bele fogom tenni E. albumába.

Tervezek még néhány bejegyzést, úgyhogy ne tűnjetek el! :)
Szép hetet!

Freebie time!

Helló!

Mint az előző bejegyzésemben utaltam rá*, készítettem egy ingyenes készletet, melyet az erőteljes nyári színek ihlettek. A végére elég sok zöld került bele, hogy tompítsa a harsányságát, de nem bánom. Így egy kicsit a fiúsabb oldalakhoz is használható. Ha felhasználjátok a készletet, belinkelhetnétek ide is, hogy tudjam kommentelni. Amúgy meg szívesen veszek bármilyen észrevételt, megjegyzést.

Hi dear international Readers,

I made this kit for fun. I chose vivid summer colors with a hint of green. Hopefully, you like it.
As always, if you use this kit, put your page's link here so that I can comment it. If you have any comment feel free to share it with me.

DOWNLOAD ELEMENTS

DOWNLOAD PAPERS

*Szeretném megköszönni az előző bejegyzésemhez fűzött kedves szavakat és gratulációkat. Nagyon jól estek. :) 

Kellemes nyarat! Have a nice summer!

Helyzetjelentés

Nagyon-nagyon régen jártam erre, tudom. Valahogy az utóbbi hónapok mással teltek, és nagyon nem volt kedvem a gép előtt ücsörögni. Az oviban, ahol dolgozom, a tavaszi időszak elég sűrű, mert az adminisztratív feladatok mellett kirándulást és műsorokat szervezünk, verset tanulunk, satöbbi.

Mindemellett pedig van/volt egy jó okom a hallgatásra, visszavonulásra. Egy régóta dédelgetett álom van kibontakozóban: babát várok. Igazából most - a felénél - kezdem végre elhinni, hogy ez igen, velem történik. Sokáig titkolóztunk, míg elárultuk a közvetlen környezetünknek is, és letettem a nagyesküt, hogy nem posztolom se a FB-on, se a blogon. A kissé szemfülesek már észrevehették, hogy megosztottam egy képet (kissé sejtelmesen), amin már azért látszik, hogy nem csak bezabáltam ebéd után. :) Borzasztó könnyen viselem az elejétől fogva az új állapotot, talán ezért is telt hónapokba, hogy felfogjam. Jó érzés volt, hogy már a 9. héttől kezdve éreztem az apró mozgásokat a hasamban. (Aztán jól be is paráztam, amikor néha napokig meg semmire nem lettem figyelmes.) Most már jól felismerhetően rugdos, jelzi, hogy Ő is a világon van. A nemét még mindig nem tudjuk, mert nem egy magamutogató típus. :)

Nem egészen ennek örömére, hanem inkább azért, mert végre - hetek-hónapok óta először - megnyitottam a PS-t, készülőben van egy freebie készlet. Valami aprócskát akartam csinálni, de ez eddig még sosem sikerült. :) Hozom most a színpalettát, aztán legkésőbb hétvégéig a készletet. Egy kis nyári színkavalkád, amihez egy csepp zöldet is hozzákevertem végül. Remélem, tetszeni fog.

Szép hetet Mindenkinek!

Oldal, készlet, fotókönyv

Üdv ismét!

A címből láthatóan lesz itt szó mindenféléről. Nagy örömömre elkészült az idei második digi oldalam, jeeeeeee! Kicsit nehezen indul be, de megígértem magamnak, hogy az idei év a termékenység jegyében fog telni. Ha nem is ontom magamból a digitális produktomokat, mint eleinte, azért igyekszem visszatalálni régebbi önmagamhoz.

 A Scrapbook.hu februári színinspirációs kihívása ihletett meg, melyben a fekete és a fehér mellett csak egyetlen színt lehetett használni. Eleve szeretem a fekete-fehéret, és egyáltalán nem jelent gondot a használata. Egy plussz szín beillesztése pedig inkább szórakozássá teszi az alkotást. Kissé rendhagyó módon a faszínt választottam az alapszínek mellé, mert megtaláltam azt a cuki kis ágat a Natali Designs freebie-jében. Onnantól pedig csak úgy alakult az oldal. Valóban élvezet volt készíteni. A képek még tavaly ősszel készültek, mikor utoljára otthon voltam (brühühü). Zalánom nyáron múlt 5 éves -- mindjárt iskolába megy, pedig még csak most született a csöppöm. :D Nagy fotós lesz a gyerek, mert állandóan lenyúlja valaki gépét, és össze-vissza kattintgat. :)

 

Vége az egy hónapos tanfolyamomnak Carina Gardnerrel. Rengeteget tanultam a szakmai dolgoktól kezdve a munkafolyamaton át a pénzügyi dolgokig. Sikerült befejeznem időre a megakollekciót, amely végül 3 papírkészletet és 3 elemcsomagot tartalmaz. Mivel kollekcióról van szó, bár különböző színkombókkal dolgoztam, a készletek mégis egy egészet alkotnak. Épp az egységesség megteremtése volt a legnehezebb: kb. kétszer annyi papírt készítettem el, mint ami a készletbe került. Három-négyszer alakítottam át egyenként a készletek tartalmát, és még talán most sem vagyok teljesen elégedett. Ha nem haragszotok, nem mutatom meg, mert terveim vannak vele :)

Tegnap elkezdtem és félig be is fejeztem azt a fotókönyvet, amit már egy éve meg kellett volna csinálnom. Tavaly márciusban jártunk Thaiföldön, és rengeteg fényképpel tértünk haza. Valahogy nem motivál, hogy azt az embertelen mennyiségű képet scrapbookos formába öntsem, és hagyományos albumot már úgyis készítettem a legeslegkedvesebb képekből. Így "csak" egy fényképalbumot rakok össze. Azaz kettőt, ugyanis egybe nem fér el minden.

Íme a borítók. Nagyon kis minimalista :) 

(Hülyék az arányok a borító nagy vágásszéle miatt, 
a színek meg a CMYK miatt.)

A héten megrendelem, aztán már csak a várakozás marad. Jaj, most úgy elmennék valami meleg, napsütéses helyre! Gyerekek, itt még mindig betemet a hó! A napocska néha sütöget, és akkor már vadító ereje és fénye van, de azért ez akkor is "kevättalvi", ahogy a finnek mondják, azaz amolyan "tavaszi tél" (vagy téli tavasz).

Moido :) 

Januári alkotás

Hihetetlen, hogy már vége is a januárnak. Ha így mennek a hónapok, pillanatok alatt újra év vége lesz! Nem tudom, ki érzi már, de ez tényleg egy új, egy jobb év lesz. Nekem elég szerencsésen alakul az évkezdés, mégha nem is nyertem meg a lottómilliókat. Csupa-csupa új dolog furakodik be az életembe. Egy részét magam választottam, egy része viszont tőlem független.

Például végre nekiálltam Didó karácsonyi tanfolyamának, hehe. Igen, kicsit késésben vagyok, és nem is haladok vele tempósan. Kipakoltam az étkezőasztalra az összes cuccot, mert onnan nem kell leszednem őket (plussz a csillámot is könnyebb felmosni). Amikor kedvem és időm van, csinálok egy-két oldalt. Az igazság az, hogy eltérek a tervtől -- bocsi Didó --, de élvezem. Az arany csillámhegyeket megtartottam, és mindent csillámozok, ha kell, ha nem :D Nagyon tetszik! Szerintem elhasználom az albumra az egész fiolával. Az albumhoz felhasználom még az ILS karácsonyi kollekcióját is.

Nekem lesznek borítékok is az albumban, mivel elég sok rajzom van a gyerekektől,

meg mindenféle emlékdarabka...

A másik klassz dolog Carina Gardner dizájn tanfolyama, amit még decemberben szereztem be akciós áron. Az egy hónapos tanfolyam alatt egy három szettből álló kollekciót kell létrehozni. Természetesen minden nap vannak leckék, videók, csupa-csupa hasznos ötlet és tipp. Rengeteget tanultam már most technikailag, de Carina emellett egy csomó marketinges tanáccsal is ellát bennünket.

Megmutatom, hol tartok most. Némileg le vagyok maradva, mert jól megbetegedtem. Azért mára sikerült összekaparnom az első papírkészletet. Még így is adós maradok a másodikkal, de talán szerdáig össze tudom hozni, amikor is építő kritikákat kapunk Carinától és a többiektől. Nem biztos, hogy mindent megmutatok majd, mert terveim vannak, de még meglátom ;) Az első feladatként egy logót kellett tervezni a kollekcióhoz. Ez elég nehéz volt, mert alig bírtam elképzelni, mire gondolt. Én eddig ilyet még csak hagyományos csomagoknál láttam. A Kokeshit választottam témául, de lehet, hogy ezt még kiegészítem valamivel (tavasz, cukiság, stb.). Igyekszem autentikus japán motívumokból kiindulni, ezeket némileg modernizálni. Inspirációként a hagyományos kimonók és más japán textilek szolgálnak.

Most már tudjátok, mivel foglalatoskodom, ha már úgy eltűntem. Ígérem, próbálok visszatalálni a régi kerékvágásba, de egyelőre még gyakorolnom kell :) Talán jövök majd valami engesztelő freebie-vel is, nehogy elpártoljatok tőlem :D

Náthától mentes, alkotós februárt kívánok nektek.

Underneath, avagy újra scrapbookozom

Összeszedtem magam, és végre alkottam. Igaz, vért izzadva, napokon keresztül készült, de legalább kész van! Eszter dalos kihívása, úgy gondoltam, jó kezdet lenne. Amikor megláttam, tudtam, melyik dalt fogom oldalba foglalni, bár a megtalálása némi erőfeszítésbe került. Ugyanis nem tudtam, ki az előadó, mi a dal címe... tulajdonképpen maga a szám dallama se jutott eszembe :D Azt tudtam, hogy egyszer hallottam egy sorozatban, akkor rákerestem a youtube-on, de aztán minden a homályba veszett. Szóval elkezdtem egyenként átnézni a sorozatokat, hátna megtalálom. Először csak a playlistek alapján kutakodtam, de mivel nem tűnt ismerősnek semmi, ezért kénytelen voltam belenézni a filmekbe is. Végül azért sikerült ráakadnom A számra. Ez pediglen nem más, mint a Florence and The Machine-től a Never let me go. Hallgassátok meg!

Érdekes a dal, mert a klipje amolyan szerelmes számot sejtet, de a szövegéből én teljesen másra asszociálok. Végülis elég szimbolikus, többféle értelmezést is lehetővé tesz. Egy kicsit az elmúlt 1-2 évemet juttatja eszembe ez a dal; a mélybe merülős, belesüppedős időszakokat, amikben néha azért jó dagonyázni. Mert néha ez kell: hagyni, hogy elsüllyedjünk, hogy befogadjuk a mélységet, hogy aztán megtisztulva, új erőtől telve felemelkedhessünk. Csak reménykedem benne, hogy nekem ez az oldal egy időszak lezárását és egy teljesen új kezdetét jelenti. :)

Gyertek Ti is erre a klassz kis kihívásra. Én kiváncsi vagyok a Ti dalotokra is :)

Szép hetet!

Új év, új kezdet

Sziasztok! Üdv az Új évben!

Elég régen írtam már, nem is részletezem a miérteket. Az elmúlt bő egy hónap nagyon gyorsan elrepült. A december a karácsonyi készülődés jegyében telt az oviban (ahol dolgozom) és itthon egyaránt. Mivel a szüleink kint ünnepelték a karácsonyt velünk, ezért különösképpen szerettem volna, ha jól sikerül. Most először töltöttem be a vendéglátó szerepét karácsonykor, így ez még plusszban is próbára tett. Azért sokkal kényelmesebb úgy ünnepelni otthon, hogy én csak behuppanok a fa alá ajándékot bontogatni :)

Rengeteg listát készítettem, és igyekeztem mindent (mondom: mindent) megtervezni a heti kajabeosztáson át a vásárlásokig. Nagyjából elégedett vagyok, bár időközben nagyon sok mindenről lemondtam, belátva, hogy reménytelen. Az idő kedvezett nekünk, mert csodás hóesés és kellemes hideg volt, mikor megérkeztek a szülők, és ez kitartott egészen Szilveszter előttig. Az biztos, hogy ízelítőt kaphattak a finn télből! Csak egyszer volt jó mínusz 15 körül, úgyhogy valóban kellemes, sétálós időjárást kaptak ki. Mindenki élvezte a rengeteg havat. Hoztam pár képet, hogy ti is átérezzétek a hangulatot.

Az elmúlt fél évben sok minden történt velem. A legfontosabb, hogy elkezdtem dolgozni, és ez bizony eléggé átrendezte az életem. Sokkal kevesebb időm lett mindenre, főleg magamra, amit szoknom kell még. Ezért is döntöttem úgy, hogy felmondom az összes CT-tagságomat, beleértve a Scrapbook.hu-nál betöltöttet is. Nagyon nehéz döntés volt ez számomra, hiszen régóta vagyok a csapat tagja. Hónapokig mozgolódott bennem a gondolat, mire egyáltalán ki tudtam mondani. Az utóbbi (jó hosszú) időben az alkotókedvem is nagyon megcsappant. Szóval most egyfajta mellékvágányon várom, hogy kialakuljanak a továbbiak.

A tervezést is szeretném folytatni, ezért részt veszek egy online tanfolyamon a jövőben. Remélem, ez visszaadja a kedvemet az alkotáshoz, és segít kitalálni, hogyan tovább ezen a téren.

Mindannyiótoknak csodákkal teli, boldog 2013-as évet kívánok!