Hidd már el végre!

Ma a "személyes tanulmányi tervemet" beszéltük meg a tanárommal. Itt ugyanis ilyen is van. Írnunk kellett a céljainkról, terveinkről általában, hogy mit várunk az iskolától, milyen félelmeink vannak, gyengéinkről, erősségeinkről, motivációnkról, ilyesmi. Ez egyrészt magunknak is jó, hiszen rögzítjük a célokat magunk előtt, másrészt a tanárnak is, mert képbe kerül az elvárásainkról, és segít, ha szükség van rá. Minimálisan ugyan, de tud ránk és a céljainkra figyelni. Most pedig sor került az elbeszélgetésre is, ahol személy szerint dupla annyi időt, azaz egy órát szánt rám a tanár.

Azt hiszem, magam és az ő számára is körvonalazódott, hogy némileg híján vagyok az önbizalomnak és a magabiztosságnak. Hát igen, olyan talajon lépkedek, ami nagyon idegen még. Mindenesetre bíztatott rendesen, próbált belém önteni egy kis hitet. Sok mindenről beszélgettünk; arról is, hogy iszonyúan félek a rajzolástól, mert ügyetlennek érzem magam annyi tehetséges ember között. Folyamatosan méregetem magam hozzájuk és egy magamban élő ideálhoz, ami nagyon nem jó. Persze, a félelmeim természetesek, de le kell győznöm őket, mert éppen ezek vetnek gátat a fejlődésemnek.
Hinnem kell magamban és hagynom, hogy a képzelőerőm egy világot teremtsen bennem. Persze mondani könnyű! Olyan ez most számomra, mint egy szikla tetejéről leugrani, és hinni benne, hogy vannak szárnyaim...

Ezt az idézetet találtam, ráadásul a kedvenc festőmtől való. Ja, nincsenek véletlenek. Ki fogom nyomtatni, és kiteszem a falamra. Durván fordítva így szól: "Ha hallasz egy hangot magadban, mely azt mondja: nem tudsz festeni, feltétlenül fess, és az a hang elhallgat majd."

DecaDesigns - Letter for Mom
DidoDesigns - Soft little touch

Jó éjt!

Új blog

Mivel nem teszünk nap mint nap eleget, úgy gondoltuk, még belefér a "rengeteg" időnkbe egy kis napi + :D Kukkantsátok meg!

A mappám új ruhája

Még régebben vettem egy gyűrűs mappát, amibe az ötleteimet gyűjtöm. Eleve nem tetszett a kék borítója (nem igazán szeretem a kéket, ezt az árnyalatot meg főleg), szóval tervben volt az átalakítás. Múltkor próbáltam bevonni albumpapírral, de nem lehet, mert a vastag papír egyszerűen törik. Aztán tegnap elhatároztam, hogy ideje varrni neki egy rucit. Mivel most sárgás színeket kell gyűjtenem magam köré, meg ez egy amúgy is világos, vidám, élettel teli szín, hát sárga lett a borító. Raktam rá csipkét, szalagot, és még egy pecsétet is :) Nem mondom, hogy elégedett vagyok vele 100%-ig, de próbálok leszokni a maximalizmusról. :D A következő már biztos jobb lesz!

Szép vasárnapot!

Te hol scrapbookozol?

Franci meglepett bennünket egy ilyen csodás dologgal. Nagyon jó ötletnek tartom, hisz így rögtön képbe kerülhetsz azzal kapcsolatban, ki van a környékeden. Esetleg valaki, aki Finnország környékén scrapbookozik??? :D

Kattins a plakátra, hogy eljuss Magyarország scrapbook térképéhez!

Kép egymásnak

Szeretem ezt a játékot. Kicsit próbára is tesz, hisz más fotójával kell oldalt készítenem. Ugyanakkor izgalommal teli is, mert mindig tűkön ülök, hogy fog tetszeni az alkotásom, illetve én milyen képet fogok kapni.

Ezúttal (is) szerencsém volt: Didónak készíthettem oldalt és (szr)Judittól kaptam egyet. Nagyon izgultam, mit fog szólni Didó az oldalamhoz, mert nagyon más, mint amiket ő szokott készíteni. Ez persze célom is volt. Én elégedett vagyok vele, tetszik :)

Hozzávalók itt
Katának meg itt is köszönöm a csodás készletet! Részletek itt

Ezt a csodát pedig Judittól kaptam ajándékba. Imádom, de tényleg! Ez a fantasztikus ebben a játékban: olyan oldalt kapsz, amit magad biztosan nem tudnál összehozni. Vicces, vagány, nagggyon fiúúús! Kiváncsi leszek, Zalán mit szól majd hozzá! :D Köszönöm, Judit!!!

Hagyj egy kommentet itt, ha neked is tetszik :)

A legközelebbi játékon szeretettel várlak Benneteket is!