Project Life App

Megvettem a Project Life App-et, és gondoltam, írok róla pár dolgot, hátha más is fontolgatja. Az alkalmazás a digitális PL-ot emeli egy sokkal egyszerűbb szintre. Nekem annyira bejött a program, hogy ha lenne ilyen PC-n is, azonnal beszerezném. :)

Először is, ez az alkalmazás egyelőre csak iOS-re elérhető, de elvileg lesz Androidos változat is később. Bár iPhone-on mutogatják a videókban, én nem hiszem, hogy a mérete miatt azon élvezhető lenne. Tabletre viszont kiváló. A terméket az AppStore-ban lehet megvásárolni mindössze 0,99$-ért, ami elég csekélyke összeg. Természetesen a alkalmazásba rengeteg vásárlási lehetőséget raktak, hiszen anélkül nem is lenne értelme. Viszont az egy dolcsihoz képest elég sok mindent belepakoltak: készletek és sablonok is bőven találhatók benne. Egyelőre in-app purchase-ként sem elérhető a teljes digitális PL kínálat, de azt ígérik, havonta újabb készleteket pakolnak fel.

A program egyik nagy előnye - amellett, hogy HIHETETLENÜL egyszerű használni -, hogy a már meglévő digi készleteinket is importálhatjuk a Dropboxon keresztül. (Ezt még nem teszteltem, mert ahhoz be kéne kapcsolnom a pc-met...) A program minden sablonkockánál felkínálja a háttérkép (boltból v. app-ból való), ill. a fénykép (memóriából v. Dropboxból való) betöltését. A lenyíló menük átláthatóak, azokból azonnal kiválasztható a kívánt kép. A sablonoknál választhatunk lekerekített vagy szögletes sarkokat, megváltoztathatjuk a háttér színét (a választott készlet színsémája alapján), sőt kész oldalainkat exportálhatjuk (8 és 12 inches méretben), vagy akár elküldhetjük előhívásra.

Mivel az AppStore-ban a leírásnál nagyon nem volt egyértelmű, hogy mit is kapok a pénzemért, leírom Nektek, pontosan mi található az egy dolláros alkalmazásban MOST. (Mint mondtam, állandó bővítést ígértek, tehát a megvásárolható készletek köre folyamatosan bővül.) A készletek egyébként 0,99 - 2,99 dollárért kaphatók, ha jól emlékszem. Szóval egyáltalán nem olyan sok, mint a rendes digi változat.

A programban megtalálható készletek és sablonok:

• Neutral Cards (in-app purchase, de ingyenes)
• Kraft edition
• Midnight edition
• Strawberry edition
• School themed cards
• Sablonok: A, C, D, K, L, N, P, U + Squared Away 9, 10, 15

In-App purchase (programon belül megvásárolható):

• Love Story
• Wedding mini
• Merry and Bright mini
• Maggie Holmes Styleboard mini
• Amy T. Plus One mini
• Dear Lizzy Day Dreamer mini
• Everyday Adventure
• Seasonal Snapshot
• Hello December

Value Kits

• Love Notes
• Good Times
• DIY shop
• Hi, Sunshine

Themed cards

• Love
• Basketball
• Football
• Soccer
• Family
• Christmas
• Winter
• America
• Celebrate
• Fall
• Halloween
• Road Trip
• Summer

Full editions

• Baby + Baby for her/him
• Project 52
• Cobalt
• Kiwi
• Azure
• Cinnamon
• Honey
• Just add color
• Seafoam

Itt pedig a promo videó, amelyben bemutatják az alkalmazás használatát. Tényleg ilyen egyszerű, mint amilyennek látszik :)

Remélem, hasznosnak találtátok a leírást. Ha megtetszett, vegyétek meg, mert jó :D

Update és freebie

Lassan csak olyan bejegyzéscímeket írhatnék, hogy "újra itt". Némileg lehangoló, másrészt viszont az ok határozottan guilty pleasure-kategóriás, úgyhogy meg is bocsátok magamnak.

Kicsi Emmám már nem is olyan aprócska: jövő héten 7 hónapos lesz. Biztos sohasem fog megszűnni az a rajongás, amit érzek iránta, amitől őt látom a legszebbnek, legokosabbnak, legügyesebbnek a világon. Mivel ez valószínűleg rajtam kívül mást sokkal kevésbé hoz lázba, ezért csak pár dolgot mesélnék. Szépen növöget a maga kis komótos tempójában, ami a mostani méretközpontú szemléletmód miatt állandó küzdelmet eredményez magammal. Nyugtatgatom magam, miszerint a gyereknek semmi baja, eszik annyit, amennyi neki kell. Borzasztó ügyes és aktív, állandóan jár keze-lába. Pár napja elkapta a kúszás lényegét, úgyhogy teper mindenért, mint egy kis bozótharcos :) Leginkább a 3T hozza lázba: tablet, telefon és távirányító. Ha valamelyiket meglátja, minden akadályon keresztülvergődi magát. A sétálás sem megy egyszerűen, amióta így beindult, mert a kocsiban is bejárja a mózeskosár minden szegletét. Mostanság az alsó részen szeret időzni, ahol rágcsálhatja a szegélyt, közben pedig matathat a tolókaron. Menetközben is égnek áll vagy a feneke, vagy a lába, így elég vicces látványt nyújtunk. Dióhéjban: jól telik a nyár, élvezzük a meleget és a napsütést. :)

Mindeközben azért scrapbookozom: egy esküvői fotókönyvet készítek ajándékba. Nem egyszerű, meg én is túlbonyolítom - szokás szerint. :) Bár néha kényszeríteni kell magam, hogy csináljam, azért élvezem az alkotást. Emma Project Life albuma is elkészült. Igaz, nem bonyolítottam túl.

Arra gondoltam, hogy megint adok valamit, ha már egyszer olyan ritkán jelentkezem. Ezt a csomagot még Carina Gardner tanfolyamán csináltam. Voltak vele terveim, de nem jöttek össze, és már egy jó ideje itt lapít a gépemen. Készítettem belőle egy mini csomagot, hátha Ti használnátok.

 

DOWNLOAD

Ha alkottok vele, belinkelhetitek ide, hogy én is lássam :) 

Szép nyarat mindenkinek!

Végre scrapbookoztam!

Közhely, de valóban most tapasztalom meg még csak igazán, milyen gyorsan múlnak a hetek. A napok alig különülnek el. Csak azt veszem észre, hogy az előbb keltünk fel, most meg már megint este van. Közötte meg alig csináltam valamit. Nehéz egyensúlyozni. Csináljam meg a házimunkát, vagy inkább tegyek valamit a magam kedvéért. :P Nálam általában magam felé billen a mérleg :D Fut is a lakás rendesen, de nem érdekel.

Ma végre leültem és scrapbookoztam. Iszonyú régen volt kedvem hozzá - még a terhességem elején. Fotó persze van bőven, de valahogy az ihlet és a rutin hiányzik. Némi mankóra szorultam az elején, úgyhogy elvileg liftnek indult mindkét oldal, de valahogy átformálódott. Két alvás alatt 2 oldal -- király vagyok! :) Nem mondom, hogy olyan gyors leszek, mint Didó, a "villámkezű", de az idő szűkössége talán a részidőmön is javít.

A háttérpapír kivételével minden saját gyártmány. 

Papír: VinniePearce -  White Fondations

NoémiMounier - Lamour, BíróÁgi - SF brads, GenniferBursett - For the love of, 

EchoPark - Everyday eclectic, meg saját gyártmány

Inspiráció: Janna Werner

Ennyi lenne! Ezeket egyébként Emma fotókönyvébe szánom. Meg kéne a mamáknak is csinálni... Elfoglalt leszek :)

Az első hónapok (+freebie)

Hihetetlen, hogy már 2 hónap eltelt. Nekem, mondjuk, többnek tűnik. Pici lánykánk már nem is olyan pindurka. Napról napra egyre többet tud, egyre több gyönyörködnivaló van benne. Születésével a szívem kétszer akkorára nőtt, és nem csak a szeretettel telt csordultig, hanem az aggodalommal is. Azt hittem, laza anyuka leszek; de arra álmomban sem gondoltam, hogy annyi mindenen tudok (LEHET) aggódni. Persze biztosan mindenki így van ezzel.

Az meg végképp nem fért eddig a fejembe, hogy láthatja egy szülő - és főleg egy anya - a legszebbnek és legédesebbnek a saját gyerekét, akármilyen is. Azt hiszem, ezt is felírhatom a "meg kell tapasztalni" listára. :) Mindenesetre most már értem. Biztosan nem is tudom reálisan megítélni, mennyire is "tündéri" valójában a gyerekem, mert én mindenkinél szebbnek látom. Minden egyes pici porcikáját imádom; amikor pedig rám mosolyog evésnél, teljesen elalélok.

Itt szeretném megköszönni Nektek azt a rengeteg üzenetet és lájkot, amit a fényképeimnél, bejegyzéseimnél hagy(ta)tok. Sok mindent nem tehetek, ezért készítettem Nektek ezt a kis készletet köszönetképpen a sok jóért. Borzasztóan jól esik, hogy ennyien gondoltok rám, ránk. A készletet Emma egyik bodyja (lásd képen) inspirálta, amin hasonló színben pompáznak az erdei minták. Pindurka készlet, de most ennyire futotta. :) 

DOWNLOAD

Továbbra se felejtsetek el! Csodaszép scrapbook oldalaitok pedig engem is egyre közelebb visznek az alkotáshoz. Szóval hajrá! 

Emma végre megérkezett, avagy születés egy finn kórházban

Végre egy kis csendesség! Na, nem mintha állandó gyereksírástól harsogna a ház, de egyelőre még nem találtam időt magamra. Sőt, semmi másra sem a babagondozáson kívül. Nem is értem igazából, mert tüneményes gyerekünk van: alszik (kb. 20 órát egy nap), eszik (oké, ezzel küzdünk), néha sír a pocija miatt, aztán kifújt! Az eddigi legszörnyűbb éjszaka a kórházból való hazaérkezés után volt, amikor egész éjjel - szinte megállás nélkül - full hangerőn "sírt". Az után bármi jobbnak tűnt. :)

Sokat vártunk rá - minden értelemben. Én már egész novemberben arra készültem, hogy akármikor megérkezhet. Drukkoltam, hogy inkább decemberi gyerek legyen, mert nekem az valahogy szimpatikusabb volt. Aztán eljött a november vége is, anyukám megérkezett, és mi várakozóállásba helyezkedtünk. De hiába! Minden napról azt hittem: na, ez lesz az! Eltelt a 41. hét, majd közeledett a 42. vége is. Tűkön ültem, hisztiztem, megtettem MINDENT, hogy kibújjon végre. Hiába voltak a szebbnél szebb dátumok, ő kivárta a maga idejét. Egy nappal Anyukám szülinapja után végre elindult - kis segítséggel.

Van, aki Magyarországon értékelné ezt a fajta nyugalmat (?), ami itt az egész gyerekvárást övezi. Nincsenek felesleges vizsgálatok, nincs sürgetés. Egyik barátnőm mondta, hogy itt a terhesség második felétől azt sem tudod, mi nő a hasadban. Valóban, a 20. héten megvan az utolsó UH, utána még 2x lát orvos, ennyi. A terhességet 38-42 hetesnek tekintik (mint ahogy az normális is!), csak a 43+0-nál indítják meg (komótosan).

Nem fogom a szüléssel kapcsolatos részleteket megosztani itt, mert nem hinném, hogy ide való. Csak annyit, amiből látszik, milyen is itt a hozzáállás. Amikor bevonultunk a kórházba, szimpatikus volt, hogy meg tudtam beszélni az orvossal, milyen lehetőségeim vannak a megindítással kapcsolatban. Ő a burokrepesztést (majd ha nem indul be, az oxitocint) javasolta. Mivel én mindenféle gyógyszeres beavatkozást el akartam kerülni, inkább a mechanikus beindítás mellett döntöttünk. Tetszett, hogy nem akart rábeszélni az ő verziójára, hanem respektálta az én indokaimat. Úgyhogy egy Foley-katéternek nevezett eszköz segítségével beindították a szülést. Ez nem hat azonnal, szóval hazamentünk, és újabb várakozással terhes nap (és éjszaka) után végre hajnalban elkezdődött. Aztán abbamaradtak az összehúzódások, tudtam még egyet aludni. Délelőtt bementünk a kórházba, majd kb. dél utántól felpörögtek az események. Ha úgy nézem, nagyon gyorsan "végeztünk", mert 15.30-ra a karomban tarthattam Emmát. Az előzetes tervem az volt, hogy semmilyen érzéstelenítést nem kérek, hiszen részt vettem egy HypnoBirthing tanfolyamon (keressetek rá a neten, megéri), ahol relaxációra és helyes légzéstechnikára tanítottak. Ezekkel természetes módon szülhetünk, fájdalom nélkül, vagy legalábbis sokkal kevesebbel. Nem mondom, hogy nem hatott, mert tulajdonképpen egészen az utolsó fél óráig kitartottam. De mikor már összefolytak a fájások, az már tényleg fájt :) Viszont akkor már sok lehetőség nincs a fájdalomcsillapításra, ugyebár. Kaptam kéjgázt, ami tényleg segített, hogy ne merüljek ki a legvégén. Aztán valahogy túl voltunk rajta végre.

Kizárólag szülésznők voltak jelen a szülésnél -- gondolom, az egyetlen doki máshol segédkezett. Anyukám szerint borzasztóan összeszokottan dolgoztak, és mindent megtettek, hogy segítsenek lelkileg és fizikailag. Szülés után még másfél óráig a szülőszobán maradhattunk. A babát rátették a hasamra, és csak engem láttak el, a babát nyugton hagyták. Egy fél órára magunkra hagytak, majd hoztak nekem meleg ételt, valamint kávét, teát Ákosnak és Anyukámnak. Ezután - míg én zuhanyoztam - ellátták a babát. Kapott egy tündéri, piros kötött manósapit (amit haza is hozhattunk), majd átballagtunk a csecsemőosztályra. Családi szobát kértünk, ahol végül Anyukám volt velem, mivel neki pár nap múlva haza kellett utaznia. Ákos akkor jött-ment, amikor akart. A családi szoba Anya szerint inkább hotelszobára emlékeztetett: gondozóasztal teljes felszereléssel (pelus, ruhák, ápolószerek), zuhanyzó, az anyukának a fogkrémen kívül minden ruha és higiéniai felszerelés, napi 4x étkezés 2 fő részére. Ez természetesen nem ingyen van, mint ahogy a sima kórházi szobáért is fizetni kell. Nem az orvosi ellátást szerencsére, csak az étkezést. Még nem kaptunk számlát, de azt hiszem, 55 € /nap a szoba ára. Szerintem megéri, mert tök nyugiban voltunk. Néha bejöttek a nővérek érdeklődni, minden rendben van-e, eszik-e a gyerek, van-e bármilyen kérdésem.

A kétnapos ottlétünk alatt a nővérek kifaggattak a szülési élményemről -- pontoznom kellett, hogyan éltem meg. :) Mindezt egy nappal utána. Mondtam nekik, érdeklődjenek pár hét múlva, mert a fájdalom még nagyon élénken él bennem. A szülésznőnk is meglátogatott, szintén az élményeimről kérdezgetett, illetve, hogy maradt-e bennem bármilyen kérdés, esetleg rossz érzés. Ákos szerint ezek a "kisinterjúk" arra szolgálnak, hogy kiszűrjék, nem hajlok-e a depresszióra, esetleg nem akarok-e kárt tenni magamban vagy a babában. Két nap után meg kitették a szűrünket, vagyis mentünk mi magunktól is. Mese vége! :)

Ezúton köszönöm Emmácskának, hogy hagyott anyájának 4 órát internetezni.

Mindenkinek nagyon boldog, békés és 
áldott karácsonyt kívánok!