Még lassan lendülök vissza a régi kerékvágásba. Az alábbi képet páran már láthattátok a galériában, de azért itt is megmutatom. A férjemnek készítettem a 2. házassági évfordulónkra. A koncepció az volt, hogy egy olyan képet készítsek, ahol a fotó valahogy nem elsődleges, azaz a falikép funkció maradjon meg és díszítsen. Innen jött a grunge-os ötlet, mert én azt nagyon szeretem... meg a sok betűt :D A színeknél pedig nem akartam lányosakat választani, így maradt az egyetlen olyan "fiús" szín, amit még én is be tudok fogadni: a türkiz (egy pici fűzölddel). Azért nem hazudtoltam meg önmagam, hisz még pillangók is kerültek rá, hogy egy pindurit lágyítsanak a nagyon vad hatáson. A feliratok mantraként szolgálnak. Hiszem, hogy befogadjuk a tudatalattinkban a látottakat, és ott dolgoznak bennünk. Ezzel a képpel és "kódolt" üzenetével szeretném erősíteni a kapcsolatunkat.
Az elkészült oldalt vászonkép formájában hívattam elő. Egy kicsit költséges, tudom, de fantasztikus ilyen formában viszontlátni az alkotásaidat a házad falán ;) Szerintem, nekem sem ez lesz az utolsó.

Felhasznált anyagok:
Vinnie Pearce papír és fotómaszk
Rayher stancolt pillangó
A bejegyzésem másik fele pedig: nagy örömhírt kaptam ma, még most sem térek magamhoz.
Jövő héttől egy helsinki iskola
tervező grafikus szakán tanulhatok. Ááááááááááá!
Tegnap voltam felvételizni, ami ezek szerint jól sikerült :) Iszonyúan megijedtem, amikor a tanár behozta a festő- és rajzcuccokat, mert soha életemben nem tanultam rajzolni. Az utolsó rajzórám általános iskolában volt, ami akárhogy is számoljuk, már... mindegy, sok-sok éve. Még a feladat ismertetése után is azon gondolkodtam, hogy felállok és kisétálok, mert nem fog ez nekem menni. Aztán lehiggadtam, és nekiálltam tervezni. Ugyanis egy olyan oldalt kellett A3-ban elkészíteni, ami magunkról szól. Nem is tehettem mást, mint a rendelkezésre álló eszközökből összehoztam egy bazinagy sb oldalt :) Vágtam ki újságból, megfestettem azt, amit eddig digiben csak behúztam a vászonra. Varrtam egy kicsit, hogy legyen benne 3D-hatás is. Sajna, az oldalt nem fotóztam le, és ott is kellett hagyni, szóval nem tudom megmutatni. Azt viszont el kell mondanom, hogy Noémi és Sabee tanfolyamán tanultak végig ott pörögtek a fejemben. Figyeltem a fókuszra (éljen az aranymetszés!), a színekre (csakis komplementer), az elemek egyensúlyára (mázsálórúd-elve)... Szóval köszönöm nektek is, Csajok, mert a ti kezetek is benne volt!!!
Utána elbeszélgetés volt a tanárral. Kicsit, na jó, állatira féltem tőle, hogy a nyelvtudásom óriási hátrány lesz. Még ha 1 hónapja lett volna a felvételi! Akkor még tudtam beszélni :) De a sok otthonlét megtette a hatását, és még nem tudtam visszarázódni. Mindegy, azt mondta a tanár is, hogy kénytelen leszek megtanulni rendesen :)
No, úgyhogy most röpködök! El sem hiszitek, mennyire jókor jött ez! Úgy érzem, az elmúlt év nehézségei után végre sínen vagyok. Külső és belső nagytakarítást csinálok, és hihetetlenül bennem van a változás/változtatás kényszere. A lakást is átrendezem, új bútorok jönnek majd... Érzem, hogy tettrekész vagyok!!!
Nagy puszi mindenkinek!
