Art journal vagy mi a szösz

Update a Tilda-babámhoz:
Angelika kérdezte a Tilda-könyveket. Nekem csak magyar könyveim vannak, összesen 7 darab. Egy kivételével mind az Alexandrából van, azt az egyet meg a Tescoból kaptam. Ezek vannak meg nekem:

• Tavaszváró kézműves ajándékok
• Kézműves karácsonyi ajándékok
• Kreatív ötlettár, barátságos otthon
• Varázslatos díszek, mesés tárgyak
• Napsugaras otthon
• Tilda legkedvesebb barátai
• Tilda mesés karácsonyi ötletei

Talán ezzel segítettem. Ha mindenképp rendelni szeretnél, az e-bayen v. amazonon érdemes megnézni.

****************************************************************************

Egész hétvégén alkottam. Nem, nem sikerült egész szünet alatt scrapbookoznom :P A művtöri óra zárófeladatát csináltam, amely nem volt más, mint egy önarckép kollázstechnikával. Ráparáztam a dologra rendesen. Nézegettem a neten képeket, mit csinálhatnék, de igazából semmi nem indított alkotásra. Annyit már kigondoltam, hogy a Christy Tomlinson-féle She Art képekből indulok ki, valami olyasmi kéne. Persze, az nem kimondottan kollázs - a szó eredeti értelmében. Pénteken pedig ráakadtam a youtube-on egy csajra (mycreativebliss), aki mesés dolgokat rajzol: képeket, art journalt, ATC-ket. És akkor, ott beleszerettem a tündéri figuráiba. Rajzoltam én is egyet, ami kicsit hajaz magamra :D Imádtam! A többi pedig jött magától.

A rajzokat és a lealapozott vászonpapírt láthatjátok. A papírra dekupázsragasztóval
ragasztottam újságfecniket és gézlapokat, majd lekentem fehér akrilfestékkel.

Aztán ceruzával felrajzoltam a lányt (aka engem :D) és kifestettem fehér akrilfesték és no-name vízfesték keverékével. Ja, nem a legprofibb, de szegény ember vízzel főz :D

Hogy legyen benne valami, amitől ráfoghatom, hogy kollázs, a haját sb papírokból vágtam ki. Csináltam neki szemcsit (ami tök olyan, mint az enyém), és körbefestettem a rajzot. Ez nagyon tetszett. Egy ikeás festőecsetet használtam hozzá, majd nedves törlőkendővel leitattam egy-két helyen a festéket. Ettől lett olyan klassz fehér-átmenetes.

Végül pedig elkészítettem a fát (szintén maradék sb papírokból), a dekorációt, a feliratokat fekete filccel. Még pár lepke, Heidi Swapp-bélyegző, és kész! Az aljára a vászonpapír tetejéről levágott részt tettem fű gyanánt, a tetejére meg egy darab csipkét, amit vízfestékkel befestettem.

Nem tudom, valóban kollázsnak tekinthető-e az alkotásom, de nem érdekel. Nekem annyira tetszik, hogy nem számít, másnak tetszik-e, jó-e így. Biztosan lesz még ilyen jellegű alkotásom. Ja, és most már kellő bátorságra tettem szert, úgyhogy reszkess Donna, nekiállok az art journalnak :D

CD-borító zenei ihletésre

Ismét jelentkezem sulis hírekkel. A FB-ra már fellőttem a síszünetes ikont, amit már annyira vártam hetek óta. Jól fog jönni egy kis pihenés, és talán utolérem magam a scrapbookozásban is.

A héten négy napig illusztrációs óránk volt. Outi Kallio tartotta, akinek a munkáit számos grafikai almanachban megtalálhatjuk. Nem mondom, elég frusztráló tud lenni, hogy "menő" tanárok oktatnak, hiszen valahol fel kell nőnünk az ő elvárásaikhoz. A hét elején két újságcikkhez készítettünk illusztrációkat, és egész jól sikerültek. Szerdán pedig kaptunk egy nagyon érdekes feladatot: egy általunk választott zenére komponáltuk meg a saját CD-borítónkat.

Nekem már a zene kiválasztása is rengeteg időmet elvette. Először persze rögtön a Muse-ra gondoltam. Aztán elvetettem, mivel az ő képi világuk annyira benne van a fejemben, hogy nem tudnék tőle elvonatkoztatni, és akaratlanul is azt másolnám. Az óra végére Zsédánál kötöttem ki. Hagytam, hogy a zene irányítson, és jöttek is a képek rendesen. Leginkább színek és formák áramlásaként jelennek meg csak, amikből végül kialakul valami. Nyugtáztam is, hogy jó lesz ez; egész úton dúdolgattam magamban a dalt. Aztán a buszon történt valami: randomra állítottam a lejátszómat, és egy számnál nagyon határozott képek kezdtek áramlani bennem. Képek, színek, formák... Ez, gondolom, valami "jel" lehetett, úgyhogy végül amellett a szám mellett döntöttem.

Magából a szövegből nem nagyon lehetett kiindulni, mert elég keszekusza, sok értelmet nem látok benne, hacsak nem nagyon elvonatkoztatottat. Alapgondolatként azok a drótszerű csíkok és a madárka jelent meg, barna és türkiz színekben. Eköré építettem az összes többit. Kiemeltem szavakat a szövegből, és átültettem képekbe. A gitár is adta magát, lévén akusztikus zenéről van szó.

A legnagyobb meglepetés akkor ért, mikor a végső simításkor utánanéztem Samuel Beamnek, és a weboldala egészen hasonlatos az általam megjelenített képi világhoz. :) Ezt úgy értékelem, hogy jól eltaláltam a dizájnt :)

Íme a zene - Iron & Wine: Flightless Bird, American Mouth

Az általam tervezett borító pedig ilyen:

Nos, mit gondoltok? Egyébként a tanárnak nagyon tetszett :) Úgy érzem, ez az első "nagy" sikerem. Boldog vagyok.

P.S. A mai napon egy másik sikert is elkönyvelhetek. Az iskolai évzáró projekt egy közös feladat (az összes médiaszak részt vesz benne), melyhez a teljes vizuális megjelenést mi készítjük el. Ma az én logótervemet fogadtuk el, és fejlesztettük tovább közösen, mely egy éven keresztül ott fog virítani a weboldalon, sajtóbelépőn, hirdetményeken, stb. Úúúúúúgy örülök!

Első 3D próbálkozás

Sok minden zajlik a suliban. Tudom, nem "tudósítottam", de talán nem is érdekel mindenkit a téma. Igyekszem, csinálom, hajtom, fáradok. Jelenleg ezek jellemeznek. És igen, alig várom azt a nyomorult síszünetet, hogy végre szusszanjak egyet, és esetleg valamit csinálhassak élvezetből is. Ne értsetek félre, bírom a sulit, csak sok minden van.

Az elmúlt hetekben újságot szerkesztettünk csoportban. Az elejétől fogva kellett felépíteni: kitalálni a koncepciót, a tartalmat, a dizájnt, majd megvalósítani. Nem egyszerű ezt csapatban, ahol nem mindig volt jelen minden csapattag. Amúgy is macerás. Szerintem, mindenki előbb végzett volna egyedül.

A múlt héten a tanár adott egy feladatot plusszba: grafikus plakátot kellett tervezni. Nem használhattunk hozzá fényképet, és fő szempont volt, hogy valami olyan szöveget találjunk, ami kötődik a szakmához. Emellett egy tutorialt is felhasználtunk, hogy mindenki tanuljon valami újat is. No, ezt szeretném megmutatni.

Találtam egy frankó 3D tutorialt. (Sajna, megvalósítás közben kiderült, mégsem tudom használni, így improvizálnom kellett.) Először Illustratorban készítettem el a 3D makettet és az árnyékolást (na, az egy szívás volt, és nem is lett olyan jó), majd PS-ben ráraktam a textúrákat és egy kis blendinggel tettem élethűbbé. Bőven kell még rajta javítanom, de első próbálkozásnak nem rossz :) (A PS-es dolgokat 10 perc alatt kellett megbűvölnöm, szóval olyanok is. Főleg az alapárnyék, azt ne nézzétek!!!)


Most húzok zumbázni :)

Banner és névjegykártya

Az Illustratorral ismerkedünk. Nem mondom, már köszönőviszonyban vagyunk, de egyelőre semmi több. Nagyon szokni kell a másságát. Nálam a rétegkezelés veri ki a biztosítékot, de igyekszem megtanulni.

Az elmúlt órákon először logót kellett tervezni magunknak, aztán névjegykártyát, végül pedig blogbannert (fejléc). Nem volt előírás, hogy ugyanolyan stílusúak legyenek, de nekem így tetszik. Elégedett vagyok az eredménnyel, szerintem nagyon kis dizájnosra sikeredett. A pillangót imádom -- meg is szenvedtem a rajzolásával. A színvilága abszolút bejön, egyre jobban beleszerelmesedem ebben a színkombóba :)

(Egyedül a névjegykártya logóját fogom átvariálni színekben, ha megtudom, hogyan :) A fekete kört fehérre szeretném, a betűket meg barnára. Úgy már tényleg jó lesz, de eddig akármit variáltam rajta, nem úgy sikerült.)
Kérdeztétek, mit szóltak a DVD-borítómhoz. Az utolsó órán végignéztük mindet. Negatív kritikát senki nem kapott, mert ebben a félévben "előírás", hogy nem kapunk semmi negatív megjegyzést, csak megerősítést. Ville, a tanárunk azt mondta az enyémre, hogy ez az egyik legjobban sikerült borító. Nagyon örültem, mert végre úgy érzem, sikerült kiegyenlítenem a rajzolás hiányosságaiból adódó hátrányomat. :)

Piroska DVD-n

Nagy viszontagságok után elkészült a DVD-borítóm. Tegnap kb. 2 órát rajzoltam, amikor valamiért crashelt a PS, elszállt minden, amit addig csináltam, ugyanis nem mentegettem közben. Olyan idegrohamot kaptam, hogy szerintem még a szomszédok is hallották! :P Nagyon szoknom kell nekem még ezt.

A rajzot egyből PS-ben csináltam a Bambooval. Azt kell mondanom, könnyebb így rajzolni, mint papírra. Itt nem számít, hogy nem pontosak a vonalak, a színezés is tök gyorsan megy. Az árnyékolást meg egy kis burn és dodge toollal meg lehet oldani :) Annyit firkálgattam az elmúlt két napban, hogy még a tollam hegyét is cserélni kellett, hehe.

Amikor megmondták a feladatot, rögtön az jutott eszembe, hogy pszicho Piroskát csinálok. Fel is skicceltem a füzetembe, hogyan lesz az egész. A szöveg is megvolt nagyjából -- magyarul :) Ezután már gyerekjáték volt! :D Nem ám! Ezután jött a kétnapos rajzolás. Mint mondtam, nem megy ez nekem olyan pikkpakkra. A szöveget ma csináltam meg. A nagy szöveg a wikipediaról van, és az igazi mesét foglalja össze. Ez alá került a piros felirat: Ebben a történetben azonban mástól kell félni, nem a farkastól. A másik oldalon pedig ez a szöveg: Néha nem a farkas a legveszedelmesebb lény az erdőben. No, mit szóltok?

Annak örülök most a legjobban, hogy az egyik srác, aki nagyon-nagyon királyul nyomja, azt mondta erre, hogy állati jó :)

Egy festmény interpretációja

Mi a teendő, ha adott egy híres festmény, a Photoshop és a feladat, hogy készítsünk belőle saját interpretációt??? Nem egyszerű, mi?

Akseli Gallen-Kallela: A szampó védői
(Egy alkotás a Kalevalához készült sorozatból)

Kb. 4 napot agyaltam rajta, mit is kezdjek ezzel a festménnyel. Egyszerűen nem jutott eszembe semmi frappáns. Aztán vasárnap már nem tehettem mást, minthogy nekiestem, hisz hétfőre kész kellett lennie. Rágugliztam a tutorialokra, és kidobott egyet arról, hogyan alakítsuk át a fotóinkat régi képregénnyé. Megtetszett, és elkezdtem szórakozni vele. A többi pedig már adta magát. Kerestem régi Marvel képregényeket, és megcsináltam hasonló stílusban ezt is. Nem akartam finnül írni rá, mert akkor lőttek a marvel-fílingnek :D
Nekem nagyon bejön! Tök jókat kacarásztam a készítése közben!


Ha jól sikerül, megmutatom a következő munkámat is :D Csütörtökre (!!!) egy komplett DVD-borítót kell terveznünk, melynek témája a Piroska és a farkas c. mese. Ja, csak és kizárólag saját képanyagból dolgozhatunk, azaz nincs netes letöltögetés :P Rajzolhatunk gépen és kézzel, fotózhatunk, stb. HELP!!!
Ötletem már van ;) Horror lesz belőle, pszt! :D

Hidd már el végre!

Ma a "személyes tanulmányi tervemet" beszéltük meg a tanárommal. Itt ugyanis ilyen is van. Írnunk kellett a céljainkról, terveinkről általában, hogy mit várunk az iskolától, milyen félelmeink vannak, gyengéinkről, erősségeinkről, motivációnkról, ilyesmi. Ez egyrészt magunknak is jó, hiszen rögzítjük a célokat magunk előtt, másrészt a tanárnak is, mert képbe kerül az elvárásainkról, és segít, ha szükség van rá. Minimálisan ugyan, de tud ránk és a céljainkra figyelni. Most pedig sor került az elbeszélgetésre is, ahol személy szerint dupla annyi időt, azaz egy órát szánt rám a tanár.

Azt hiszem, magam és az ő számára is körvonalazódott, hogy némileg híján vagyok az önbizalomnak és a magabiztosságnak. Hát igen, olyan talajon lépkedek, ami nagyon idegen még. Mindenesetre bíztatott rendesen, próbált belém önteni egy kis hitet. Sok mindenről beszélgettünk; arról is, hogy iszonyúan félek a rajzolástól, mert ügyetlennek érzem magam annyi tehetséges ember között. Folyamatosan méregetem magam hozzájuk és egy magamban élő ideálhoz, ami nagyon nem jó. Persze, a félelmeim természetesek, de le kell győznöm őket, mert éppen ezek vetnek gátat a fejlődésemnek.
Hinnem kell magamban és hagynom, hogy a képzelőerőm egy világot teremtsen bennem. Persze mondani könnyű! Olyan ez most számomra, mint egy szikla tetejéről leugrani, és hinni benne, hogy vannak szárnyaim...

Ezt az idézetet találtam, ráadásul a kedvenc festőmtől való. Ja, nincsenek véletlenek. Ki fogom nyomtatni, és kiteszem a falamra. Durván fordítva így szól: "Ha hallasz egy hangot magadban, mely azt mondja: nem tudsz festeni, feltétlenül fess, és az a hang elhallgat majd."

DecaDesigns - Letter for Mom
DidoDesigns - Soft little touch

Jó éjt!

Megvilágosodás

Először is szeretném Nektek, kedves Olvasóimnak megköszönni, hogy annyian és olyan kedvesen reagáltok a sulis bejegyzéseimre. Nagyon jólesik a törődésetek és érdeklődésetek. Ezzel a bejegyzéssel szeretném Nektek meghálálni mindezt. Hosszú lesz, de talán megéri végigolvasni.

A mai nap olyan élményben volt részem, amit legjobban az epifánia szóval tudnék leírni. Egy olyan pillanatban, amikor az érzed, hogy megértettél valamit AZ üzenetből; amikor rádöbbensz, hogy a keresett dolog végig ott volt az orrod előtt vagy a szíved legmélyén, csak nem mertél lenézni odáig. Ezt az érzést szeretném megosztani veletek. Szeretném, ha TI is, mindannyian megéreznétek ezt a csodálatos érzést, és magatokkal tudnátok vinni. Nem biztos, hogy sikerül úgy átadnom, de reménykedem benne, hogy legalább egy kis részét magatokkal tudjátok vinni.

Nekem talán azért volt olyan megdöbbentő a mai élmény, mert tegnap az egyik állatira tehetséges sráccal beszélgettem ugyanerről. Ma pedig, amikor Raimo, a tanárunk ugyanerről tartott egy kisebb előadást, rám tört a megvilágosodás. Az, hogy a Jóisten üzen nekem, egyedül nekem. Hogy bízzak magamban, hogy talán jó helyen vagyok, hogy talán valóra válthatom bontakozó álmaimat.

Ez után a hosszú bevezető után biztosan azt gondoljátok, hogy valami óriási dolognak lettem birtokosa, pedig nem. Talán, mint az élet legnagyszerűbb dolgai, ez is pofonegyszerű, csak el kell HINNI. Na igen, ez a nehézsége a dolognak. Az "ige" pedig így szól: a kreativitás mindannyiunkban benne van. Csak van, aki rálelt, míg mások még keresik a rengeteg rápakolt kötöttséghalom alatt.

Értitek? Nem létezik olyan, hogy van, aki kreatív, míg mások egyáltalán nem azok. Bárki azzá válhat! Nem függ attól, mennyire tudsz rajzolni (sőt egyáltalán: tudsz-e rajzolni). Egy jó alkotás létrehozása nem valami aha-élmény, amely megszállja a szupertehetséges alkotót, hogy aztán létrehozza "a tutit". Nincs ilyen!!! Sőt, egy jó alkotás nem feltétlenül úgy születik, hogy az alkotó csendes magányában, kínkeservvel megszüli a művet, amely felülmúlja az előző alkotását. Sok esetben csoportos munka vagy éppen kommonikáció eredményeként kipattan egy szuper ötlet, amelyből aztán egy fantasztikus dolog jön létre.

Ezek a mítoszok bennünk élnek a kreatív emberekről, és arról, hogyan teremtenek nagyszerű dolgokat tehetséges emberek. Mi az, ami őket elválasztja tőlünk, közönséges emberektől? Egyetlen dolog: a szabadság! Tehát LÉGY SZABAD! Szabad olymódon, mint a gyermek, akinek gondolkodását semmi nem gátolja. Ő bármit el tud képzelni, bármit el tud hinni -- újra és újra. Te hiába mondanád neki, hogy az nem úgy van, olyan nem létezik, ő legközelebb is ugyanúgy elképzelné. Tágítsd ki az elméd, fogadj be mindent - ítélkezés nélkül. Szűrd ki a számodra hasznosat, a neked tetszőt, a többiből pedig tanulj! De legyél befogadó! Próbálj képzelegni, hagyd, hogy szárnyaljon az elméd, ne korlátozd szabályokkal (ilyen nem létezik, ezt nem lehet megtenni, stb.), csak hagyd, hogy oda vezessen, ahova akar. Ha meglátsz valamit, ami beindítja a képzeletedet, gondold tovább.

A vizuális gondolkodás tanulható, ez pedig elvezet a kreativitáshoz. Teremts alkotói környezetet magad körül, ez az első. Egy helyet, ami a te szabályaid szerint "rendezett", inspiráló. Aztán kezdj el rajzolni! Nem azon van a hangsúly, hogy szépen, hanem magán a cselekvésen. Firkálhatsz a buszon ülve egy jegyzetfüzetbe is, bármit rajzolgathatsz, amihez kedved van. NE ÍTÉLKEZZ felette, ne minősítsd jónak, rossznak. Nem kell mindent címkéznünk! Készítsd el a saját metafóra könyvtáradat. Ezek olyan rajzok, skiccek, amelyeket egy fogalomhoz társítva alkotsz meg. Például lerajzolod, hogy neked mit jelent a szeretet. Nem kell komplett alkotást létrehoznod, ha nincs kedved, csak olyasmit, mint a számítógépen az ikonok. Egy jelzést, amelyet te egy fogalomhoz társítasz. Miért fogalom? Mert a tárgyak képétől iszonyú nehéz elvonatkoztatni :) Végül pedig egy jótanács: gyakorolj!!! Minél többet csinálod, annál nyitottabb leszel a világra, annál inkább kilépsz a mesterséges kötelékekből, annál szabadabb leszel.

Remélem, mindannyiótokba csepegtettem egy kis hitet. Nekem hatalmas élmény volt, még most is a hatása alatt vagyok. Nagyon szeretném ezt elhinni, szeretnék efelé a hit felé fordulni, és tenni azért, hogy én is szabad lehessek, és elhihessem, hogy valóban KREATÍV EMBER VAGYOK. Szívből kívánom ugyanezt Mindannyiótoknak!

Nagy virtuális ölelés

3 kép

A múlt héten, csütörtökön és pénteken fotós óránk volt. Én csak a kis kompaktgépemet vittem el elsőre, mert nem tudtam, mi lesz az órán. Jól is tettem, mert nagy vonalakban a fotózás alapjait, a fényképező működését vettük át. Igazából csak próbálgattunk többféle beállítást.

Bírom ezt a sulit. Akinek nem volt fényképezője, csak mobil vagy nem volt olyan spéci, kérhetett tükörreflexest :D Igaz, csak pár darab volt a Nikon D60-asból, de azért ez sem rossz!

Háziként pedig azt kaptuk, hogy készítsünk három fényképet: portrét, városképet és egy közelit. Én az alábbiakat készítettem. Raktam rá egy kis rétegmaszkot (szépia + exposure), illetve keretbe szerkesztettem őket. Adjunk a dizájnnak, ha már egyszer...! A legjobb az volt, hogy ma többen is odajöttek, hogy milyen klassz képeket csináltam :D Kiváncsi vagyok, mond-e rá valamit a tanár.

Egy szuper nap

Ismét a sulis dolgaimmal untatlak benneteket. A tegnapi napom annyira szuper volt, hogy muszáj elmesélnem. Leginkább azért, hogy számomra megmaradjon.

Tegnap egy órával korábban kezdtünk. Ez nem töltött el valami nagy lelkesedéssel, gondolhatjátok. Ráadásul a sportcsarnokhoz kellett mennünk, mert az egyik drámatanár készült órát tartani nekünk. Parahegyek! Aztán kiderült, hogy az egész a csapatépítésről szólt. Egy sor vicces játékot játszottunk különböző csoportokban, így jobban megismerhettük egymást, vagy egyáltalán hozzászóltunk olyan emberhez is, akivel addig nem beszéltünk.

A legviccesebb feladat az volt, hogy négy fős csoportokat alakítottunk, majd különböző irányelvek szerint szoborcsoportokat kreáltunk. Megállapítottuk a sorrendet a csapaton belül, és kezdődhetett a játék! Az első ember beállt valahogy, aztán a másodiknak ehhez kellett csatlakozni, majd sorban a többieknek, végül újra az első következett. Így egy folyamatosan megújuló szoborkompozíciót alkottunk. Közben persze nagyokat röhögtünk, mert iszonyú vicces dolgok jöttek létre. Aztán a tanár a komponálás közben témákat dobott fel, ehhez kellett alakítanunk a szobrokat. Végül az egész osztály előtt is kellett bemutatót tartani. Én három sráccal voltam együtt, és ők nagyon vállalkozó szelleműnek bizonyultak, így elsőként léptem "önként" a porondra. Izgultam, hogy nehogy olyan témát adjon a tanár, amit nem is értek :D (A játék közben volt olyan, hogy "hé, ez mit jelent?")

A kétórás "ismerkedés" után megjelent a grafika tanárunk jógát tartani :D Amikor megláttam, nem értettem, mit keres ott. Végül mutatott egy csomó olyan gyakorlatot, ami segít abban, hogy ellazuljunk, kicsit megmozgassuk magunkat a sok számítógépezés után.

Egyre jobban tetszik ez az iskola! Annyira jó érzés, hogy figyelnek ránk. Akár az ismerkedés, akár a jóga, akár a mai kis sétánk a városrészben, mind-mind azt mutatják, hogy szeretnék, ha egy jó csapat kovácsolódna össze az év folyamán, illetve hogy egyénenként is számítunk. Ez számomra egészen meglepő tapasztalat.

Az ebéd után folytatódott az oktatás, mint mondták, megismerkedünk a Mackel. Gondoltam, bemegyünk a számtechterembe vagy ilyesmi. Erre kiderült, hogy mindenki vételez egy MacBookot, amit az év folyamán használni fog. Itt már az állam a padlót fogta! Aztán amikor kaptam egy zsírúj, 2010-es gépet, akkor tovább padlóztam. Végül pedig egészen leírhatatlan érzés tört rám azt megtudván, hogy ezt a gépet hazavihetem magammal!!! El tudjátok ezt hinni??? Kaptam egy kb. 1000 eurós gépet, amit sajátomként használhatok... otthon is. Hordom a suliba, mint a nagyok :) Kaptunk hozzá szép tokot, hogy ne sérüljön meg, és ennyi! Az év végén megvehetjük a gépünket, bár azt még nem mondták, mennyiért.

Érzem, jó helyre jöttem! Akárhogy is, de az egyik legjobb döntésem volt ebbe a suliba jelentkezni, és a legnagyobb áldás ide bekerülni :)

Üdv a suliból a gépem elől

Update - Első napjaim az iskolában...

Köszönöm a kedves hozzászólásaitokat és jókívánságaitokat a sulimhoz. Igazán nagyon örülök nekik, és sokat jelent nekem a bíztatásotok. HÁGZI!

A feladatomnak még nem szomorodtam neki, majd ma délután, mikor már kicsit összekaptam magam. A helyzet az, hogy viszonylag korlátozottak a lehetőségeim, ugyanis muszáj embert rajzolni :( Gondolom, azért adta a tanár a legnehezebb feladatot, hogy lássa, milyen az arányérzékünk, technikánk alapban, és ezek után min kell még dolgozni. Mindegy, a fejemben már megvan, hogy kellene annak a bizonyos rajznak kinéznie :D Igyekszem megvalósítani.

A finn mondatocskáért pedig Francinak adom meg a pontot. Ő ugyan a mai, modern fordítást hozta, de tulajdonképpen a mondat azt jelenti valóban. Így viszont már tudjátok, hogy az 'eleven' szavunk honnan származik :)

Franci, megy majd egy kis csomag valami aprósággal ;) Remélem, hamarosan.

************************
Tegnap picit átrendeztük a lakást. Múltkor vettünk pár cuccot az Ikeában, és végre szerettem volna helyére tenni őket. Kaptam polcot az asztalom fölé, hogy végre rendet tudjak tartani rajta, és itt tudjak scrapbookozni. Örömöm nem tetőzhet, ugyanis nem sikerült feltenni a polcot.

Képzeljétek, tegnap kb. 1 órán keresztül fúrtunk egy darab nyomorult lyukat a falba!!! Jól hallottátok, egy órán keresztül. Vettünk egy 600W-os Bosch profi fúrógépet ütvefúró funkcióval, vidia-fejes fúrókkal... A falaink masszív betonból vannak!!! Még a belső falak is. Hihetetlen. Szerintem, ha nekiállnának bombázni ezt a házat, nem dőlne össze!!! Ma kaptunk másik gépet spéci fúrófejjel, hátha. Ha még ez sem segít, holnap kölcsönzünk egy igazi ütvefúrót. Tiszta röhej, hogy egy polcnak, egy tükörnek és pár képnek ekkora berendezés kell. Kár, hogy ez innen nézve nem olyan vicces! :(

pusz

Ajándék és örömhír

Még lassan lendülök vissza a régi kerékvágásba. Az alábbi képet páran már láthattátok a galériában, de azért itt is megmutatom. A férjemnek készítettem a 2. házassági évfordulónkra. A koncepció az volt, hogy egy olyan képet készítsek, ahol a fotó valahogy nem elsődleges, azaz a falikép funkció maradjon meg és díszítsen. Innen jött a grunge-os ötlet, mert én azt nagyon szeretem... meg a sok betűt :D A színeknél pedig nem akartam lányosakat választani, így maradt az egyetlen olyan "fiús" szín, amit még én is be tudok fogadni: a türkiz (egy pici fűzölddel). Azért nem hazudtoltam meg önmagam, hisz még pillangók is kerültek rá, hogy egy pindurit lágyítsanak a nagyon vad hatáson. A feliratok mantraként szolgálnak. Hiszem, hogy befogadjuk a tudatalattinkban a látottakat, és ott dolgoznak bennünk. Ezzel a képpel és "kódolt" üzenetével szeretném erősíteni a kapcsolatunkat.

Az elkészült oldalt vászonkép formájában hívattam elő. Egy kicsit költséges, tudom, de fantasztikus ilyen formában viszontlátni az alkotásaidat a házad falán ;) Szerintem, nekem sem ez lesz az utolsó.

Felhasznált anyagok:

Vinnie Pearce papír és fotómaszk

Rayher stancolt pillangó

A bejegyzésem másik fele pedig: nagy örömhírt kaptam ma, még most sem térek magamhoz.

Jövő héttől egy helsinki iskola tervező grafikus szakán tanulhatok. Ááááááááááá!

Tegnap voltam felvételizni, ami ezek szerint jól sikerült :) Iszonyúan megijedtem, amikor a tanár behozta a festő- és rajzcuccokat, mert soha életemben nem tanultam rajzolni. Az utolsó rajzórám általános iskolában volt, ami akárhogy is számoljuk, már... mindegy, sok-sok éve. Még a feladat ismertetése után is azon gondolkodtam, hogy felállok és kisétálok, mert nem fog ez nekem menni. Aztán lehiggadtam, és nekiálltam tervezni. Ugyanis egy olyan oldalt kellett A3-ban elkészíteni, ami magunkról szól. Nem is tehettem mást, mint a rendelkezésre álló eszközökből összehoztam egy bazinagy sb oldalt :) Vágtam ki újságból, megfestettem azt, amit eddig digiben csak behúztam a vászonra. Varrtam egy kicsit, hogy legyen benne 3D-hatás is. Sajna, az oldalt nem fotóztam le, és ott is kellett hagyni, szóval nem tudom megmutatni. Azt viszont el kell mondanom, hogy Noémi és Sabee tanfolyamán tanultak végig ott pörögtek a fejemben. Figyeltem a fókuszra (éljen az aranymetszés!), a színekre (csakis komplementer), az elemek egyensúlyára (mázsálórúd-elve)... Szóval köszönöm nektek is, Csajok, mert a ti kezetek is benne volt!!!

Utána elbeszélgetés volt a tanárral. Kicsit, na jó, állatira féltem tőle, hogy a nyelvtudásom óriási hátrány lesz. Még ha 1 hónapja lett volna a felvételi! Akkor még tudtam beszélni :) De a sok otthonlét megtette a hatását, és még nem tudtam visszarázódni. Mindegy, azt mondta a tanár is, hogy kénytelen leszek megtanulni rendesen :)

No, úgyhogy most röpködök! El sem hiszitek, mennyire jókor jött ez! Úgy érzem, az elmúlt év nehézségei után végre sínen vagyok. Külső és belső nagytakarítást csinálok, és hihetetlenül bennem van a változás/változtatás kényszere. A lakást is átrendezem, új bútorok jönnek majd... Érzem, hogy tettrekész vagyok!!!

Nagy puszi mindenkinek!