Először is szeretném Nektek, kedves Olvasóimnak megköszönni, hogy annyian és olyan kedvesen reagáltok a sulis bejegyzéseimre. Nagyon jólesik a törődésetek és érdeklődésetek. Ezzel a bejegyzéssel szeretném Nektek meghálálni mindezt. Hosszú lesz, de talán megéri végigolvasni.
A mai nap olyan élményben volt részem, amit legjobban az epifánia szóval tudnék leírni. Egy olyan pillanatban, amikor az érzed, hogy megértettél valamit AZ üzenetből; amikor rádöbbensz, hogy a keresett dolog végig ott volt az orrod előtt vagy a szíved legmélyén, csak nem mertél lenézni odáig. Ezt az érzést szeretném megosztani veletek. Szeretném, ha TI is, mindannyian megéreznétek ezt a csodálatos érzést, és magatokkal tudnátok vinni. Nem biztos, hogy sikerül úgy átadnom, de reménykedem benne, hogy legalább egy kis részét magatokkal tudjátok vinni.
Nekem talán azért volt olyan megdöbbentő a mai élmény, mert tegnap az egyik állatira tehetséges sráccal beszélgettem ugyanerről. Ma pedig, amikor Raimo, a tanárunk ugyanerről tartott egy kisebb előadást, rám tört a megvilágosodás. Az, hogy a Jóisten üzen nekem, egyedül nekem. Hogy bízzak magamban, hogy talán jó helyen vagyok, hogy talán valóra válthatom bontakozó álmaimat.
Ez után a hosszú bevezető után biztosan azt gondoljátok, hogy valami óriási dolognak lettem birtokosa, pedig nem. Talán, mint az élet legnagyszerűbb dolgai, ez is pofonegyszerű, csak el kell HINNI. Na igen, ez a nehézsége a dolognak. Az "ige" pedig így szól:
a kreativitás mindannyiunkban benne van. Csak van, aki rálelt, míg mások még keresik a rengeteg rápakolt kötöttséghalom alatt.
Értitek? Nem létezik olyan, hogy van, aki kreatív, míg mások egyáltalán nem azok. Bárki azzá válhat! Nem függ attól, mennyire tudsz rajzolni (sőt egyáltalán: tudsz-e rajzolni). Egy jó alkotás létrehozása nem valami aha-élmény, amely megszállja a szupertehetséges alkotót, hogy aztán létrehozza "a tutit". Nincs ilyen!!! Sőt, egy jó alkotás nem feltétlenül úgy születik, hogy az alkotó csendes magányában, kínkeservvel megszüli a művet, amely felülmúlja az előző alkotását. Sok esetben csoportos munka vagy éppen kommonikáció eredményeként kipattan egy szuper ötlet, amelyből aztán egy fantasztikus dolog jön létre.
Ezek a mítoszok bennünk élnek a kreatív emberekről, és arról, hogyan teremtenek nagyszerű dolgokat tehetséges emberek. Mi az, ami őket elválasztja tőlünk, közönséges emberektől? Egyetlen dolog: a szabadság! Tehát LÉGY SZABAD! Szabad olymódon, mint a gyermek, akinek gondolkodását semmi nem gátolja. Ő bármit el tud képzelni, bármit el tud hinni -- újra és újra. Te hiába mondanád neki, hogy az nem úgy van, olyan nem létezik, ő legközelebb is ugyanúgy elképzelné. Tágítsd ki az elméd, fogadj be mindent - ítélkezés nélkül. Szűrd ki a számodra hasznosat, a neked tetszőt, a többiből pedig tanulj! De legyél befogadó! Próbálj képzelegni, hagyd, hogy szárnyaljon az elméd, ne korlátozd szabályokkal (ilyen nem létezik, ezt nem lehet megtenni, stb.), csak hagyd, hogy oda vezessen, ahova akar. Ha meglátsz valamit, ami beindítja a képzeletedet, gondold tovább.
A vizuális gondolkodás tanulható, ez pedig elvezet a kreativitáshoz. Teremts alkotói környezetet magad körül, ez az első. Egy helyet, ami a te szabályaid szerint "rendezett", inspiráló. Aztán kezdj el rajzolni! Nem azon van a hangsúly, hogy szépen, hanem magán a cselekvésen. Firkálhatsz a buszon ülve egy jegyzetfüzetbe is, bármit rajzolgathatsz, amihez kedved van. NE ÍTÉLKEZZ felette, ne minősítsd jónak, rossznak. Nem kell mindent címkéznünk! Készítsd el a saját
metafóra könyvtáradat. Ezek olyan rajzok, skiccek, amelyeket egy fogalomhoz társítva alkotsz meg. Például lerajzolod, hogy neked mit jelent a szeretet. Nem kell komplett alkotást létrehoznod, ha nincs kedved, csak olyasmit, mint a számítógépen az ikonok. Egy jelzést, amelyet te egy fogalomhoz társítasz. Miért fogalom? Mert a tárgyak képétől iszonyú nehéz elvonatkoztatni :) Végül pedig egy jótanács: gyakorolj!!! Minél többet csinálod, annál nyitottabb leszel a világra, annál inkább kilépsz a mesterséges kötelékekből, annál szabadabb leszel.
Remélem, mindannyiótokba csepegtettem egy kis hitet. Nekem hatalmas élmény volt, még most is a hatása alatt vagyok. Nagyon szeretném ezt elhinni, szeretnék efelé a hit felé fordulni, és tenni azért, hogy én is szabad lehessek, és elhihessem, hogy valóban KREATÍV EMBER VAGYOK. Szívből kívánom ugyanezt Mindannyiótoknak!
Nagy virtuális ölelés
DecaDesigns - Letter for Mom
