3 nap a Mikulás földjén - 1. rész

Nehezen indult az egész, az már biztos. A légiutaskísérők sztrájkja erősen fenyegette az utunkat, de végül minden megoldódott, mert 2 nappal az utazás előtt végül mégis kiegyezett a Blue1 a stuikkal. Most áldom az eszem, hogy nem a Finnairre vettünk jegyet! :) Igazából csak a menetrend miatt választottuk a másikat.

Kis késéssel indultunk el már Helsinkiből is, így viszonylag későn, 4 óra körül érkeztünk Rovaniemibe. Az első, ami feltűnt már a gépből, hogy milyen furcsa színe van az égnek. Egészen lehetetlen, sötét türkizkékben pompázott. Sosem láttam még ilyet! A fehér tájjal, a kivilágított reptérrel együtt csodás látvány volt. A reptér előtt, a szembeni szikla tetején egy csodás szobor fogadott: a Karácsonyi rénszarvasok kivilágított együttese.


Egy kis fagyoskodás, töprengés (hogyan jutunk be a városba) és fotózás után végül fogtunk egy reptéri taxit. A szálláson is kellemes meglepetés ért: kiderült, hogy a lefoglalt szoba helyett egy kis apartmant kapunk, mert lemondták a szállást. Mákunk van! Egyszerű minilakás fürdővel, főzőkuckóval. Bőven elég volt kettőnknek. Mivel késve értünk oda, ezért az estére tervezett múzeumlátogatás az Arktikumba elmaradt. Kevesebb mint 2 órára nem lett volna sok értelme bemenni. Viszont egy kis sétát azért tettünk a szitiben. Nem egy nagy város - méretéről híven tanúskodik az a tény, hogy a reptérről a belvárosi szállásunkra kb. 15 perc alatt jutottunk el :)

Lementünk a folyópartra. Ez a gyönyörű látvány fogadott:


Olyan vicces volt. Fotózgattunk ezerrel, amikor láttam, hogy valami megmozdult a sötétben. Odafordultam és megpillantottam egy fehér rénszarvast kikötve a fához.
- Nézd, egy rénszarvas! - mondom Ákosnak.
- Láttam, de nem élő. - válaszolja, fel sem nézve a kamerabeállításból.
- Hogy a fenébe ne lenne élő, ha egyszer mozog?
Erre már odanézett, és jééé, tényleg egy élő rénszarvas volt. Mivel eléggé félt szegény, nem akartuk nagyon háborgatni vagy a közelébe menni annyira.

Elsétáltunk az Arktikum múzeumhoz is, amelynek gyönyörű épülete előtt ezt a hatalmas, befagyott táblát találtuk. A férjem persze nem bírta ki, hogy oda ne írja a nevünket :) A vicces az volt benne, hogy addig ez senkinek sem jutott eszébe, másnapra viszont egy egész sereg név volt már rajta, sőt a mienket le is törölték :P

Ja, a piros orrú kismanó jelentkezik. Pedig nem is volt még annyira hideg!


Még elmentünk kajálni valahova, mert én egész nap semmi normálisat nem ettem. Egy kis pizzát kaptunk be, nem csináltunk nagy kajálást. Korán lefeküdtünk, hogy felkészüljünk a másnapi "túrára".

Pár szó... + nyeremény :)

Remélem, szépen telt az első ádventi vasárnapotok. Őszintén szólva a fejemben volt, de persze csak vasárnap eszméltem fel, hogy kicsit lemaradtam a dekorálásról. Előkaptam a tavaly, készen vásárolt, szépséges ádventi koszorúmat, és ünnepi hangulatot varázsoltam. Múltkor vettem már csodaszép, törtfehér, fényes függönyt a nappaliba, így most már szép fehér az egész. Még egy-két színesebb díszpárnahuzatot kell beszereznem, meg felrakni az új karnisokat, ja és a fényeket az ablakba. A hétvégéig talán elkészülök vele :D

Leginkább azért tűntem el, mert rengeteg dolgom van a suliban. Az utóbbi 1 hónap már elég kemény volt, szinte minden nap kaptunk feladatot másnapra. Mást nem csináltam, mint képregényt rajzoltam és logókat terveztem. A múlt héten pedig megkaptuk a félévzáró projektet is: egy kávézónak kell arculatot tervezni logóval, weboldallal és névjegykártyával. Ez az alap, ehhez jön még a megfelelő nyomdai dokumentáció, plussz ha még mást is kitalálunk a kötelezők mellé (pl. étlap, céges autó, stb.). Az alap tervezetnek a jövő hétre kész kell lennie, amit bemutatunk a tanárnak, majd 22-ig kell leadni a kész anyagot. Nem mondom, jó kis meló!

Ráadásul a háttérben azért folynak még dolgok, meg a karácsony is a nyakunkon. Nem panaszkodásból mondom, de örülök, ha élek. :D Mindezek mellett örülök, hogy a Szabinával közös projektünk is jól megy, bár már a végéhez közeledik.

Az is nagyon boldoggá tesz, hogy egyre többen olvastok. Úgy tűnik, már csak 2 emberke hiányzik a szép kerek 100-as számhoz. Arra gondoltam, a 100. olvasómat mindenképpen megajándékozom, de kitalálok valamit a többieknek is :)

Addig is szép napot kívánok!

Várok a Mikulásra

Gondolom, velem együtt mindenki várja már :) Ezért is készítettem ezt az oldalt, ami kicsit karácsonyi... meg nem is. Didó karácsonyi sabloncsomagja ismét fantasztikus formákkal ejt minket ámulatba. Szeretem őket, mert nagyon kreatív megoldásokra sarkallnak.

Ne felejtsétek el, még ma is tart a leárazás az After5 boltjában. Alapban 30%-os kedvezmény jár mindenre, de Didónál néha többet is spórolhattok ;)

Az új template-csomag

és egy imádnivaló készlet, Time machine

Szép hétvégét!

Minialbum és hóvihar

Most találtam rá a YABO király kihívására, és mivel nagyon-nagyon tetszik, segítek egy kicsit a népszerűsítésben. A feladat roppant egyszerű: készíts egy minialbumot és töltsd fel az év végéig (!!!) a blogodra, majd ne felejtsd el visszalinkelni a YABO blogjára.
Már a játék miatt is érdemes megcsinálni, a nyereményért meg főleg, amely egy 5000 Ft-os vásárlási utalvány! Nevezni nem csak a Yabo által gyártott albumokkal lehet.
Nekem már meg is van az ötletem!

Hogy a címben szereplő képzavart feloldjam, elmesélem, milyen durva időjárás dúl felénk, a messzi Finnhonban. Mint mondtam, nálunk múlt csütörtökön leesett az első igazi hó, ami meg is maradt. Azóta egyre cudarabbra fordult az időjárás: mínuszok szaladgálnak mindenfelé. Két napja megállás nélkül esik a hó, ami azt jelenti, hogy a kis pelyhek ellenére kb. 10-15 cm esett már. Ma egész nap olyan hóförgeteg van, hogy a kutyámat sem verném ki. A szél durván telefújja az arcodat a hóval, semmit nem látsz, amikor közlekedsz; a vastag porhó miatt pedig össze-vissza csúszkálsz, és megerőltető az előrehaladás. A legjobb, hogy ez még csak a kezdet. A jövő hétre -15 foknál is hidegebbet ígérnek, de ezt már nem akarom elhinni.
(Mondjuk, mi a jövő hétvégén Lappföldön leszünk elvileg :D Na, ott nem -15 lesz, az biztos! Még mindig kéretik szurkolni, hogy eljussunk oda. A hétvégén kiderül, lesz-e valami a légikísérők sztrájkjából. Remélem, nem!!!)

Szép napot!

Harry Potter 7.

Tegnap moziztunk. Már nagyon vártam, bár nem is annyira a film miatt :) Megszoktam, hogy a király könyvekből készített filmek sosem annyira jók, mint a könyv. Csalódtam. DE pozitívan! Ez az első HP-film, amit végre JÓL megcsináltak. A hihetetlen képi világot persze már megszokhattuk, de ebben is tudott újat mutatni David Yates, a rendező. Szívem csücske a három fivér történetének képi megjelenítése. Egyszerűen zseniális!!! Nem lövöm le a poént, tessék megnézni.

Férjem szerint kicsit unalmas és vontatott volt. Erre azt mondom, ilyen a 7. könyv kétharmada. Ugyanilyen! Másról nem szól, minthogy mennek egyik helyről a másikra, de semmivel sem jutnak előrébb. Az izgalmas akciójelenetek a könyv legvégén szerepelnek. Én viszont értékeltem, hogy végre volt karakterábrázolás. Az "üres" részekben remek színészi játéknak lehettünk tanúi, szerintem. Ha ezt a részt ennyire jól sikerült képre vinni, biztos nem fogok csalódni a következőben sem, ami eleve egy akciódús történetet dolgoz már fel. Ráadásul, az jobban fekszik a rendezőnek is. Ezzel jóvátette nekem az Eclipse-et :)

Egyébként megszenvedtem a filmet, hogy úgy mondjam. Eleve nem vagyok hozzászokva a british englishhez, tehát nehezebben értem. De ez? Helena Bohnam Carter (Bellatrix) beszédéből semmit nem értettem, még azt sem, hogy angolul beszél :D Persze, ez kizárólag az én hiányosságom. Mindenesetre vicces volt, hogy az angol szövegből, a finn feliratból + az ismert történetből igyekeztem megérteni a hallottakat. Elkelt volna az angol felirat, az biztos!