Sziasztok!
Megint itt vagyok. Tudom, nagyon eltűntem az utóbbi időben. Az elmúlt két hétben a vizsgafeladatommal voltam elfoglalva, amit múlt péntekig kellett leadni. Emellett kellett készíteni egy beszámolót is az egész folyamatról, szóval volt munka bőven. A tanár már meg is nézte, és 5-t adott, mert "baromira tetszett" neki. Örülök, hogy azért a végére belejöttem. :)
Sajnos, emellett múlt csütörtökön haza kellett repülnöm, és csak hétfőn jöttem vissza. Nehéz volt a múlt hetem. Elment a Nagymamám. Az utolsó nagyszülőm. Igazából talán fel sem tudtam fogni, nem tudom, lehet-e egyáltalán. Úgy érzem, valami megszakadt. Vége egy érának. A Mama volt a folytonosság, a mindig jelen lévő. Hihetetlen, hogy nincs. Szerintem, már semmi sem lesz a régi. Rossz, hogy Karácsonykor találkoztam vele utoljára, és akkor sem tudtunk nagyon beszélgetni. Pedig vannak/voltak kérdéseim, amik mostanában fogalmazódtak meg bennem, és gondoltam, a következő alkalommal felteszem őket. Rossz, hogy már nem lehet. Most, itt éreztem meg először, hogy az életben nem szabad halogatni dolgokat. Hogy ha el akarsz mondani valamit, mondd itt és most. Ha meg akarsz tenni valamit, tedd meg azonnal. Sosem tudhatod, lesz-e rá lehetőséged még. Olyan sokszor legyintünk, hogy "persze, miért ne lenne?". De vajon tényleg van? Ez egy olyan tudás, amit mindenképp szeretnék magammal vinni, szeretnék rá emlékezni.
Azt olvastam valahol, hogy ez az év a változás és megújulás éve. A természet most hihetetlen energiákat mozgat meg, amelyek segítségünkre vannak. Hülyén hangzik, de én is érzem ezt a változást. Magamban. A múlt évben elindultam egy úton. Most, éppen az otthonlétem alatt beszélgettem két, hozzám közel álló emberrel, akik egymástól függetlenül gyakorlatilag ugyanazt mondták. Megdöbbentő és elgondolkodtató. Már egy ideje nem hiszek a véletlenekben, és tudatosan figyelek a megérzéseimre is, mert jót súgnak. Biztos, hogy kemény küzdelem áll előttem, hiszen magammal kell harcolnom. Szeretnék végre boldog lenni és elégedett. Ennek pedig csak és kizárólag én állok az útjában. Szeretnék hálás szívvel gondolni mindarra, ami megadatott, és nem azt nézni, mi hiányzik. Szeretném elfogadni és szeretni magam mindenestül, nem pedig bántani és állandóan hibáztatni. Nagyon nehéz. De dolgozom rajta minden téren és mindenféle módszerrel, mert elegem van. Még nagyon zavaros mindez, mert saját magamban sem tisztult le, csak kavarognak bennem a gondolatok.
Csak ezt akartam elmondani. Jó éjt!
**********************************************
P.S.: A blogom új dizájnja talán Húsvét körül kész lesz. Most valahogy nem tudtam ezzel foglalkozni. :P
