2010. augusztus 29., vasárnap

Update - Első napjaim az iskolában...

Köszönöm a kedves hozzászólásaitokat és jókívánságaitokat a sulimhoz. Igazán nagyon örülök nekik, és sokat jelent nekem a bíztatásotok. HÁGZI!

A feladatomnak még nem szomorodtam neki, majd ma délután, mikor már kicsit összekaptam magam. A helyzet az, hogy viszonylag korlátozottak a lehetőségeim, ugyanis muszáj embert rajzolni :( Gondolom, azért adta a tanár a legnehezebb feladatot, hogy lássa, milyen az arányérzékünk, technikánk alapban, és ezek után min kell még dolgozni. Mindegy, a fejemben már megvan, hogy kellene annak a bizonyos rajznak kinéznie :D Igyekszem megvalósítani.

A finn mondatocskáért pedig Francinak adom meg a pontot. Ő ugyan a mai, modern fordítást hozta, de tulajdonképpen a mondat azt jelenti valóban. Így viszont már tudjátok, hogy az 'eleven' szavunk honnan származik :)

Franci, megy majd egy kis csomag valami aprósággal ;) Remélem, hamarosan.

************************
Tegnap picit átrendeztük a lakást. Múltkor vettünk pár cuccot az Ikeában, és végre szerettem volna helyére tenni őket. Kaptam polcot az asztalom fölé, hogy végre rendet tudjak tartani rajta, és itt tudjak scrapbookozni. Örömöm nem tetőzhet, ugyanis nem sikerült feltenni a polcot.

Képzeljétek, tegnap kb. 1 órán keresztül fúrtunk egy darab nyomorult lyukat a falba!!! Jól hallottátok, egy órán keresztül. Vettünk egy 600W-os Bosch profi fúrógépet ütvefúró funkcióval, vidia-fejes fúrókkal... A falaink masszív betonból vannak!!! Még a belső falak is. Hihetetlen. Szerintem, ha nekiállnának bombázni ezt a házat, nem dőlne össze!!! Ma kaptunk másik gépet spéci fúrófejjel, hátha. Ha még ez sem segít, holnap kölcsönzünk egy igazi ütvefúrót. Tiszta röhej, hogy egy polcnak, egy tükörnek és pár képnek ekkora berendezés kell. Kár, hogy ez innen nézve nem olyan vicces! :(

pusz

2010. augusztus 27., péntek

Első napjaim az iskolában...

Végre péntek! Nem is tudom, örüljek-e most ennek. Egyrészt jó, hogy hétvége lesz, mert meg kell emésztenem pár dolgot a sulival kapcsolatban, másrészt meg igencsak (már elnézést a kifejezésért) be vagyok tojva az előttem álló feladattól. De kezdjük sorjában!

A hét (ami tulajdonképpen szerdán kezdődött) az ismerkedés jegyében telt. Ma tartották az egész iskolának az eligazítást, méghozzá a kápolnában :) Igen, jól hallottátok! Ugyanis az iskola valamiféle egyházi (evangélikus) intézmény. (Nem igazán értem még az összefüggést, de rá fogok kérdezni.) Egy műemléképületben kapott helyet, amelynek sarkában egy csodálatos kápolna van. (Majd készítek róla fotót, mert érdemes megnézni.) Az egésznek nagyon érdekes az elrendezése is, mert mint mondtam, sarokterem, így az egész "templombelső" átlós irányú. Maga az oltárrész a sarokban helyezkedik el, és a padok is ehhez vannak igazítva. Gyönyörű orgonája van a karzaton és pazar rózsaablakok díszítik. Mégis az egészet roppant egyszerűség jellemzi.

Tehát itt tartották az eligazítást, ahol minden tanár bemutatkozott és bemutatta az általa vitt szakot. Nem nagyon futottam át előtte a tanulmányi tájékoztatót, milyen szakok vannak, így itt tudatosult, hogy nagyrészben művészeti jellegű az iskola. Vannak zeneszerzők, énekesek, drámatagozatosok; ehhez jönnek a médiairányok, mint a TV-, rádiózás, tervező grafika, újságírás; meg van még gazdasági vonal, illetve pszichológia-pedagógia szak is. Mindezek mellett nem kell nagy iskolára gondolni, alig 200 ember tanulhat itt.

Mint említettem már, egyelőre a média szak együtt tanul kb. szeptember végéig. Utána fogunk csak speciális dolgokat tanulni. Hétfőn máris rajzzal kezdünk, hurrá! Emiatt is vagyok görcsben. Ugyanis azt a feladatot kaptuk hétvégére, hogy grafittal rajzoljunk. Ma délután kezdődik a Művészetek Éjszakája elnevezésű rendezvény, amely a város különböző pontján különböző látnivalókat kínál. Lesznek performansz-előadások, énekesek, festők, fényképészek, és még a fene tudja, mi. Ide kell kimenni, és egy nekünk tetsző dolgot, előadást lerajzolni. Kaptunk is hozzá egy csodás kis rajztömböt ceruzával, nehogy ez legyen a kifogás :) Nincs megszabva, milyen stílusban rajzoljunk, csak örökítsük meg egy számunkra érdekes pillanatot. Azt sem tudom, hogy fogjak neki! :P Bementem egy könyvesboltba, és minő véletlen, a kezembe akadt egy könyv, hogyan kell embert rajzolni. Gyorsan átlapoztam, mintha bármit is számítana, mintha bármit is magamba paszírozhatnék abból a tudásból :D Kicsit kétségbeesett vagyok, nem? Gondoltam arra is, hogy viszem a fényképezőt, és fotózok, aztán majd az alapján rajzolgatok itthon, nyugiban. Egyébként meg esik, szóval nem tudom, hogy rajzolgatnék...

Ma befejeztük a bemutatkozásokat. Én a végére maradtam, mert gyűjtöttem a bátorságot. Egész jól fogadtak! Mindenki csodálkozott, hogy ilyen hamar így megtanultam finnül. Tényleg nem értem, miért csodálkoznak. Nekem inkább lassúnak tűnik, sőt olyan össze-vissza beszélek, hogy öröm nézni. :D Nem baj, a tanár azt mondta, ne foglalkozzak semmivel, csak mondjam, ahogy jön. Kérték, hogy mondjak valamit magyarul is :) Úgyhogy köszöntöttem őket, és elmondtam egy mondatot, amit múltkor mondott a finn kajakoktató, és nagyon hasonló a két nyelvben:

Elävät kalat uivat veden alla.

Aki először megfejti, mit jelent ez magyarul, annak küldök valami apróságot ajándékba :)
Kis segítség: ä - e hang magyarban (mint az eper kezdő e-je) + veden szó szótöve: vesi.

Szorítsatok a rajzoláshoz!!! Bárkinek bármilyen elfogadható tippje van ezzel kapcsolatban, szívesen veszem :)

2010. augusztus 26., csütörtök

Dido új cuccai

Halihó! Mint mondtam, elég nehezen rázódom vissza. Ráadásul a visszarázódásomat egy csomó, rajtam kívül álló dolog is akadályozza. Szóval úgy szét vagyok csúszva, ahogy kell :P Ez abban is tükröződik, hogy még Didó előző készletét sem mutattam meg. Hú, tök ciki! Na, most pótlom rendesen.

Az oldalaim:

Dare to dream

Kék szemű tünemény

Elpilledve

A készletek, amelyekből dolgoztam:

Sablonpakkok, melyekben már eleve találtok elemeket


Ha keretekre van szükségetek:



És a legutolsó készlet, a Draw your dream!


2010. augusztus 19., csütörtök

Kép egymásnak

Ismét beszálltam egy játékra, és mondhatom, nagyon szerencsés voltam. Egyrészt, mert Beszteri készített nekem oldalt, másrészt pedig én Ickát lephettem meg. Mindkét scrapbookos lányt nagyra tartom, imádom a munkáikat, szóval klassz volt.

Én ezt készítettem Icka fényképéből. Dóri igazán csodaszép kislány, könnyű dolgom volt. Egész rövid idő alatt elkészültem vele, alig telt bele másfél, két óra :D

RAK Ickának

Beszteri pedig ezzel a csodás oldallal lepett meg. Annyira tetszik!!! Szeretem, hogy sok fotó van rajta. Én amúgy is nehezen bánok ennyi fényképpel, de Eszternek ez gyerekjáték. Köszönöm szépen!

Beszteri - Zalán

2010. augusztus 17., kedd

Check it out!

Hú, nagyon régen jelentkeztem ezzel a rovatommal! Talán nem is emlékeztek rá, meg az újak miatt is elmondom, miről van szó. Ebben a rovatban olyan oldalakat emelek ki és mutatok be, amelyek valamiért borzasztóan megtetszettek. Számomra ezek a tökéletes scrapbook oldalak.

Először is hoztam egyet a saját házunk tájáról, hogy így mondjam. Most láttam meg a galériában, és konkrétan leesett az állam. Őszintén bevallom, nem gyakran esik meg velem, hogy annyira megtetszik egy oldal, hogy egyszerűen nem megy ki a fejemből. Na, ez olyan! Noémi alkotásait amúgy is imádom, mert hihetetlenül tudja pakolgatni az elemeket. Dizájnérzékét tanítani kellene, ha lehetne. (Attól tartok, ez az, ami nem sajátítható el.)

Amellett, hogy ez az oldala (is) tökéletesen megkomponált és végtelen harmónia árad belőle, talán kicsit ki is lóg a többi alkotása közül. Kicsit egyszerűbb, kevésbé mozgalmas vizuálisan. Nem jár ide-oda a szemünk, mindig felfedezve valami újabb apróságot, hanem megnyugszik. Nekem ez az oldal a végtelen nyugalmat és szépséget fejezi ki.

Kolibri - Kukucska



A másik oldalt szintén ma találtam az Oscrapsen. Kym csodásan egyszerű dizájnja rögtön megragadott. Ó, az a pink papír micsoda telitalálat! A leheletnyi sárgával és a natúr háttérrel tökéletes harmóniát eredményez!

Kym - 3 Steps


Remélem, nektek is tetszettek a választásaim. Én biztosan liftelni fogom mindkettőt, és csak reménykedem, hogy nagyjából megközelítem majd őket szépségben :)

2010. augusztus 12., csütörtök

Ajándék és örömhír

Még lassan lendülök vissza a régi kerékvágásba. Az alábbi képet páran már láthattátok a galériában, de azért itt is megmutatom. A férjemnek készítettem a 2. házassági évfordulónkra. A koncepció az volt, hogy egy olyan képet készítsek, ahol a fotó valahogy nem elsődleges, azaz a falikép funkció maradjon meg és díszítsen. Innen jött a grunge-os ötlet, mert én azt nagyon szeretem... meg a sok betűt :D A színeknél pedig nem akartam lányosakat választani, így maradt az egyetlen olyan "fiús" szín, amit még én is be tudok fogadni: a türkiz (egy pici fűzölddel). Azért nem hazudtoltam meg önmagam, hisz még pillangók is kerültek rá, hogy egy pindurit lágyítsanak a nagyon vad hatáson. A feliratok mantraként szolgálnak. Hiszem, hogy befogadjuk a tudatalattinkban a látottakat, és ott dolgoznak bennünk. Ezzel a képpel és "kódolt" üzenetével szeretném erősíteni a kapcsolatunkat.

Az elkészült oldalt vászonkép formájában hívattam elő. Egy kicsit költséges, tudom, de fantasztikus ilyen formában viszontlátni az alkotásaidat a házad falán ;) Szerintem, nekem sem ez lesz az utolsó.


Felhasznált anyagok:

Vinnie Pearce papír és fotómaszk

Rayher stancolt pillangó

A bejegyzésem másik fele pedig: nagy örömhírt kaptam ma, még most sem térek magamhoz.

Jövő héttől egy helsinki iskola tervező grafikus szakán tanulhatok. Ááááááááááá!

Tegnap voltam felvételizni, ami ezek szerint jól sikerült :) Iszonyúan megijedtem, amikor a tanár behozta a festő- és rajzcuccokat, mert soha életemben nem tanultam rajzolni. Az utolsó rajzórám általános iskolában volt, ami akárhogy is számoljuk, már... mindegy, sok-sok éve. Még a feladat ismertetése után is azon gondolkodtam, hogy felállok és kisétálok, mert nem fog ez nekem menni. Aztán lehiggadtam, és nekiálltam tervezni. Ugyanis egy olyan oldalt kellett A3-ban elkészíteni, ami magunkról szól. Nem is tehettem mást, mint a rendelkezésre álló eszközökből összehoztam egy bazinagy sb oldalt :) Vágtam ki újságból, megfestettem azt, amit eddig digiben csak behúztam a vászonra. Varrtam egy kicsit, hogy legyen benne 3D-hatás is. Sajna, az oldalt nem fotóztam le, és ott is kellett hagyni, szóval nem tudom megmutatni. Azt viszont el kell mondanom, hogy Noémi és Sabee tanfolyamán tanultak végig ott pörögtek a fejemben. Figyeltem a fókuszra (éljen az aranymetszés!), a színekre (csakis komplementer), az elemek egyensúlyára (mázsálórúd-elve)... Szóval köszönöm nektek is, Csajok, mert a ti kezetek is benne volt!!!

Utána elbeszélgetés volt a tanárral. Kicsit, na jó, állatira féltem tőle, hogy a nyelvtudásom óriási hátrány lesz. Még ha 1 hónapja lett volna a felvételi! Akkor még tudtam beszélni :) De a sok otthonlét megtette a hatását, és még nem tudtam visszarázódni. Mindegy, azt mondta a tanár is, hogy kénytelen leszek megtanulni rendesen :)

No, úgyhogy most röpködök! El sem hiszitek, mennyire jókor jött ez! Úgy érzem, az elmúlt év nehézségei után végre sínen vagyok. Külső és belső nagytakarítást csinálok, és hihetetlenül bennem van a változás/változtatás kényszere. A lakást is átrendezem, új bútorok jönnek majd... Érzem, hogy tettrekész vagyok!!!

Nagy puszi mindenkinek!

2010. augusztus 11., szerda

Újra itt... és egy elmaradt blogdíj

Visszaértünk a nagy magyarországi túránkról, amelyet hívhatnánk nyaralásnak is, de pihenésnek már kevésbé :) Nem panaszkodom, mert mindig így van ez, ha végre sikerül hosszabb időre (és nem csak egy hétvégére) hazalátogatnunk. Végre jutott időm (nem sok) Anyukámra, Mamámra, a családom többi tagjára, a keresztgyerekeimre és nem utolsósorban a barátokra. Körbeutaztam a Dunántúlt, és még hálás lehetek, hogy nem kell a Duna túlsó partjára is járnunk, mert akkor már végképp nem érnénk a látogatások végére. Rengeteg energiát gyűjtöttem, amire bevallom, nagy szükségem volt. Annyi sok minden történt otthon! Jönnek majd az oldalak hamarosan, de még dolgozom fel a sok élményt. :)

Kaptam egy blogdíjat Sabeetól és Beszteritől, amit szívből köszönök nekik. Talán elcsépelt, de tényleg borzasztóan örülök neki, és nagyra értékelem, hogy megtiszteltek vele. (Eszter, sajnálom, hogy nem tudtunk találkozni, de reménykedem benne, hogy a legközelebbi alkalommal összejön.)

Íme tehát a díj, amelyre nem hinném, hogy rászolgáltam :) (Szerintem a két lányt illeti abszolút mértékben. Puszi és ölelés nektek, Csajok!!!)


1. Ha valaki adja, én elfogadom ellenvetés nélkül.
2. A logót kirakom a blogomba.
3. A szabályzatot kirakom a blogomba.
4. Megnevezek 6 másik blogot, akiknek átadom a címet.
5. Kitöltöm a tesztet és kirakom a blogomba.

Becenév: nincs (nem is szeretem)
Lakhely: Espoo, Finnország
Születési hely: Szombathely
Magasság: 168 cm
Névnap: május 30.
Foglalkozás: német- és magyartanár
Testvér: egy öcsém van
Anyanyelv: magyar
Beszélt nyelv: német, angol, finn (mondjuk úgy, hogy próbálkozom :D)
Gyűjtemény: scrapbook cuccok (digi és hagyma), fülbevalók, idézetek
Iskola: Pannon Egyetem, Veszprém
Kedvencek: az aktuálisak -- Muse, Twilight-saga (könyvben), ballerina cipő, túrós sütik, pillangó, 8-as szám, K betű, Vampire Diaries, Thomas Sabo charmkollekció, lila és sárga kombó... (biztos tudnám még folytatni)
Zsebpénz: sosem volt
Kívánság: ha elmondom, nem teljesül ;)
Háziállat: nincs

6. Megnevezem, hogy kitől kaptam, és nagy, színes betűkkel kiteszem a blogba.