2010. december 31., péntek

Ajándék, BÚÉK meg miegymás

Köszönöm a sok kedves jókívánságot és energiát, amit küldtetek. Jelentem, már jobban vagyok, bár még nem teljesen egészségesen. Majd ha visszamegyek, akkor meggyógyulok. Ott most -20 körül van, szóval baci egy szál se. :D

Igazából azért jöttem, hogy megmutassam azt az albumkát, amit Szabinak készítettem karácsonyra. Ez egy kb. 6x8 inches album, amibe kész 7Gypsies journal lapokat tettem. Tulajdonképpen ez adta meg az alapot, ehhez készítettem borítót és elválasztó lapokat. Az album inspirációját Ali Edwards adta, nála láttam ilyen jellegű, egyszerű albumot. Mivel Szabi kedvenc színe a zöld, ezért ilyen színű Graphic45 papírokból áll az album kevéske díszítéssel.
Az albumot beneveztem Borka Yabos kihívására.





Mindenkinek nagyon boldog Új Évet kívánok. Remélem, jobb lesz majd, mint az idei! Jó bulizást nektek!

UI: A jövő héten jövök valami újjal és egy kis meglepivel :)

2010. december 24., péntek

Boldog karácsonyt!

Nagyon szerettem volna valami szépet készíteni Nektek, de egyszerűen nem megy. Olyan vacakul vagyok, sőt ha lehet fokozni, egyre rosszabbul. :( Most már köhögök is, és fáj az egész légcsövem. Nem tudom, mikor voltam ilyen vacakul. Mindegy, nem is panaszkodni akartam, csak magyarázni a bizonyítványom :) Emellett szegény Zalánom is beteg -- hasonló felsőlégúti megbetegedése van. :( Úgyhogy most ketten döglődünk itthon.

Remélem, nektek jobban megy a karácsonyi készülődés. Nekem ma még ki kell díszítenem a tegnap készített mézeskalácsot. Idén Kata - blogján közölt - receptjét csináltam meg, és úgy tűnik, bevált :D Köszi Kata!

Mindenkinek áldott, békés és boldog Karácsonyt kívánok!
Teljen nagyon szépen az ünnepetek!

2010. december 21., kedd

Nem tűntem el

Sziasztok!

Gondolom, most már mindenki az utolsó köröket futja karácsony előtt: ajándékok, csomagolás, készülődés, sütés-főzés. Nincs ez másként nálam sem. Bár én még a karácsonyra nem gondolok, mert annyi minden van előtte :)
Ma például be kell fejeznem a félévi projektemet, aminek teljes dokumentációja vár még ma rám. A könnyebb utat választottam, mert megkértem a tanárt, hadd írjam angolul. Nem tudom, mi lett volna, ha nem engedi meg :D Szóval tegnap még terveztem ezerrel. Ma nekiesek a szöveges részének, aztán azt is formába kell önteni InDesignnal.

Ráadásul mára elért a dögvész. Az itthoni enyhe idő kedvez a baciknak, szóval rám is rámtaláltak. Nem jól viselem az ilyesmit, pláne ilyenkor, amikor millió dolgom van.

Készülget egy új készlet is, amit szerettem volna már ezen a héten megjelentetni, de talán a jövő hétre kész is lesz :D Annyit elárulhatok, hogy NAGY lesz :)

Mindenkinek nagyon kellemes karácsonyi készülődést kívánok.

2010. december 16., csütörtök

Mindenki a karácsonyra készül

Immár tényleg a nyakunkon a karácsony. Mindenhol klassz kis akciókat foghattok ki, többek között az After 5-nál is, ahol ma Didó Time Machine készlete 1 dolcsiért kapható!!!! A sablonok pedig 30% kedvezménnyel. Érdemes minden nap visszanézni, mert újabb és újabb akciók várnak. Figyeljétek a bal oldali menüsor 1$-os szekcióját!

Time Machine - 1 $ @ After 5


2010. december 11., szombat

Saját színpaletta készítése Photoshopban (tutorial)

Beszteri színinspirációs kihívása kapcsán felmerült a kész színpaletták betöltése a programba. Bevallom, erről eddig fogalmam sem volt, így egy kicsit beleástam magam a témába. Igyekeztem megtudni, hogyan lehet saját palettákat gyártani, amelyeket kedvünk szerint előhívunk a programban. Kutakodás közben pedig belefutottam egy-két érdekes dologba, amely talán másokat is érdekelhet, ezért megosztom most veletek.

Színpalettákat a neten számos helyről letölthetünk. Abban segítenek, hogy grafikai tervezésnél az adott színeket tudd rögtön használni, ne kelljen állandóan egy más, meglévő elemről "leszedned" a színt. A betöltött színpaletta a jobb oldali swatches palettán (színtár) fog megjelenni. A paletták kiterjesztése általában .aco, de természetesen létezik más formátum is.

A netről letöltött palettát a következőképpen tudod a programba illeszteni:
Swatches paletta jobb oldalán található kis nyílra kattintva előjön egy legördülő menü. Ott kell kiválasztani a Load swatches (színek betöltése?) pontot, és a párbeszédablakban megkeresni a lementett fájlt. A paletta azonnal megjelenik a színek között.

Lehetőség van rá, hogy saját színpalettát hozzunk létre, és azt töltsük be a színtárunkba. Ehhez a következőre van szükség:
1. El kell tüntetnünk az összes színt a színtárunkból. Mivel a PS készítői erre nem gondoltak, kénytelenek vagyunk manuálisan, egyenként eltüntetni a színeket. No para, annyira nem vesz sok időt igénybe!
A fekete nyíllal (kijelölő eszköz) állj a színpaletta legelső pici kockájára. Nyomd le az ALT gombot (ekkor ollóvá változik a nyíl), és folyamatosan lenyomva tartva, kattintgass a bal egérgombbal. Látni fogod, hogy tűnnek el a színek. Tehát kattintgass rohamtempóban, hogy mielőbb eltüntethesd azt a rengeteg színt :)


2. Most, hogy likvidáltuk a színeket, és csak az üres színtár néz velünk szembe, ideje, hogy feltöltsük azt az általunk választott színpalettával.
- Ha egy képről szeretnéd levenni a színeket, akkor hívd elő a képet, és pipettával vegyél róla színt.
- Ha magad szeretnél összeállítani egy palettát, kattints a festőszín/háttérszín négyzeteire, és máris előugrik a színválasztó felület. Válassz egy színt, okézd le.
A lényeg mindkettőnél, hogy a pipettával fogd meg a kiválasztott színt, és vidd a swatch paletta fölé, és kattints. Ekkor felugrik egy kis ablak, ahol elnevezheted a színedet. Nem muszáj, le is okézhatod elnevezés nélkül. Tádám, bekerült a szín a palettába.

3. Amikor végeztél a színek feltöltésével, érdemes elmenteni a palettát. Ismét a kis háromszög alatti menüben fogod megtalálni a Save swatches (színek mentése?) menüpontot. A névadás után szerencsés a program saját könyvtárába menteni őket, így a PS automatikusan betölti mindig. (Program files > PS > Presets > Color Swatches)

Ezután a PS -- amíg vissza nem állítod -- mindig csak a legutóbb mentett palettát fogja egyedül mutatni. Ha szeretnéd visszakapni a színeidet, a legördülő menüben a Reset swatches (színek visszaállítása) pontot választva visszarakja az eredeti színtárat is. Ha eltűnt a készített színpalettád, a Load swatchesszal újra betöltheted.

Végezetül jöjjön egy-két dolog, amit nem árt, ha mérlegelsz:
Az operációs rendszerek 256 színt kezelnek alapjáraton. Viszont ebből csak 216 szín van, amelyet minden operációs rendszer (Win és Mac) ugyanolyannak érzékel. Ezek az ún. web-safe színek. A fennmaradó 40 szín mindegyik op.rendszerben egyedi. Ezt a tényt érdemes grafikai tervezéskor figyelembe venni. Ha pl. weboldalt tervezünk, érdemes web-safe színekben gondolkodni, mert így minden monitoron ugyanolyannak látszódik majd az oldal. Most már tudom, ez volt az oka annak, hogy az előző blogrucim (lila és sárga) másoknál bordó és libafoszöld kombinációját adta. Ez elég kellemetlen, hiszen én szépnek látom a saját monitoromon, míg mások visszataszítónak. :P

Ha alaposabban megnézitek a színkezelő felületet, láthattok néha a kiválasztott szín mellett egy kis kockát, alatta egy hasonló színnel. Ha ez a kocka megjelenik, azt jelenti, hogy az általatok választott szín nem web-safe, azaz monitoronként és op.rendszerenként eltérő színt fogtok kapni. A kis négyzet alatt felkínál egy, a választott színhez legközelebb eső, web-safe színt. A színre kattintva, megjelenik az a nagy palettán is.
A másik kis ikon, amely ilyenkor felvillanhat, az egy háromszög felkiáltójellel. Ez az ikon azt jelzi, hogy a szín túlmegy a nyomtatási skálán, tehát nem nyomtatható egy az egyben. Ilyenkor is változásra számíthatunk.



Remélem, segítettem egy kicsit. Ha lesz egy kis időm, beleásom még magam a két színrendszerbe (RGB és CMYK), amely megkeseríti az életemet :)

Szép hétvégét!

2010. december 10., péntek

A 2. nagy újságolnivaló

Persze, olvashattátok már, de azért én is elmesélem, mert nagyon büszke vagyok rá. Szabina bekerült a Little Dreamer Designs csapatába, ahol már a mai napon 3 készletét és 2 hibrid projektjét vásárolhatjátok meg. Én nem is értem, hogy csinálta meg ilyen rövid idő alatt őket!

Borzasztóan örülök a sikerének. Hihetetlen, hogy ez is egyszerre sikerült nekünk. Pedig nem beszéltünk össze, bármilyen furcsa is. Amikor megkaptam Brydkától a válaszlevelét, éppen Szabival cseteltünk. Majd kiugrottam a bőrömből. Ekkor mesélte ő is, hogy szeretne írni Michelle-nek egy levelet. Nagyon boldog voltam, amikor mondta az örömhírt.

Az életünk rengeteg mindenben hasonlít egymáshoz. Sok hasonló dolgon mentünk eddig is keresztül külön-külön. Olyan, mintha egy kicsit a testvérem volna, a kishúgom :) Persze, nem vagyunk egyformák, és nem is mindig értünk egyet. De örülök, hogy az "utamba került" (talán nem véletlenül). Mindig is hálás leszek azért a helyért, és azokért az emberekért, ami és akik ezt lehetővé tették.

Hogy mutassak is valamit, ne csak érzelgősködjek, itt van az oldalam, amit Szabi karácsonyi készletéből csináltam. Abszolút nem mondható rá, hogy a mostanra unalomig nyomott ünnepi színek jellemeznék! Csodaszép, rajzolt elemek találhatók a készletben, emiatt sajnálom, hogy nem tudtam az összeset rápakolni az oldalra :D




2010. december 8., szerda

Update - kuponok

Sziasztok!

Ezer bocs, de elbénáztam a kuponokat. Hja, még új vagyok. Szóval mostantól 3 kupon elvitelre vár!

Kód: NorthPole3free2

Markold és vidd innen!
(A kuponok beváltási határideje dec. 14.)

And the winner is...

Először is, nagyon köszönöm a szavaitokat. Igazán sokat jelent nekem, hogy ennyire bíztattok és bíztok bennem. Ezek szerint csak engem lepett meg igazán, hogy felvettek a boltba? :D Jó tudni!

No, szóval itt vagyok a nyertessel. Nem volt egyszerű, mire beírogattam mind a 99 nevet a listába :D



Nagy gratula, Icka! Természetesen Lilianyja/Elinnorinak is, aki a 100. olvasómként szintén megkapja a készletet. Küldjetek egy e-mailt, hogy tudjam küldeni a kuponokat.

A többiek se szomorodjanak el. Jövök majd időnként (talán többször is, mint eddig) freebie-kkel, kuponokkal, akciókkal, játékokkal és miegymással. Amúgy meg egy csomó sulis beszámolóval is adós vagyok még. Talán a karácsonyfa alatt lesz időm bepótolni mindent.


XOXO

Lelepleződik a titok

Nem is tudom, hogy mondjam el. Engem is váratlanul ért a dolog. Még most is alig hiszem el, kb. két hét távlatából. A hét első nagy újságja (bocs, hogy így fogalmazok): dizájner lettem hivatalosan is. Na, most jót röhögök magamom, mert még kimondani is vicces. Legalábbis nekem. Olyan furán bizarrnak érzem a helyzetet egyelőre. Elmesélhetem?


Brydka, alias Mystique Designs blogján kóvályogtam, amikor megláttam a designer callját. Hirtelen átvillant az agyamon, hogy legalább rákérdezhetnék a dologra elöljáróban, csak úgy tudakozódni a lehetőségek, követelmények, stb. iránt. Igazából komolyan meg sem fordult a fejemben, hogy a suli mellett ilyenbe vágjam a fejszémet. A levelem után aztán elég gyorsan pörögtek az események, mert pár levélváltás után már ott tartottam, hogy választ kellett adnom a felkérésre. :)


Brydka pár hónapja új boltot nyitott 7th Heaven néven, ahová vendég és állandó tervezőket keres(ett). Nagyon örülök és büszke is vagyok, mert úgy érzem, egy nagyon jó kis boltba kerültem. Igaz, új még a hely, de úgy tűnik, jó tervezőket próbál beszervezni. Meg is vagyok szeppenve rendesen közöttük. Állandóra kaptam helyet, és egyelőre exclusive jelleggel, ami azt jelenti, hogy csak oda tervezek. Biztos rengeteget fogok tanulni, mert tényleg tehetséges lányok dolgoznak ott már most is.


Szóval ma hivatalosan megnyitom mennyei boltocskám kapuit, ahova szeretettel várok mindenkit. Igyekszem szépeket, jókat készíteni. Tervezői névként a yellow butterfly-t választottam, mert beleszerettem a suliban készített logótervembe. Sárga is, pillangó is -- minden benne van, amit szeretek. (Egyelőre még csak egy készlet árválkodik a polcon, de igyekszem mielőbb feltölteni a polcot.)


Az első készletem miről másról szólhatna, mint az itteni karácsonyi hangulatról. Izgatottan mutatom be az első hivatalos készletemet, mely a Christmas at the North Pole nevet viseli. Remélem, azért ez nem annyira karácsonyi! (És még akkor is tetszik, ha a szívetekre teszitek a kezeteket. :D) Talán elsőre fura ez a szürke-piros színkombó, de számomra már annyira megszokott. Nem hinném, hogy kizárólag Finnországra korlátozódna ez a visszafogott, már-már puritán stílus. Gyanítom, egész Skandináviában megtalálható, ahogy a kis tonttuk (kis manók) is. Nem tudtam kihagyni őket, mert itt annyira hozzátartoznak a karácsonyhoz :)



Íme, ez lenne "ő", az első :)

Kapható a 7th Heaven boltjában

ma és holnap mindössze 2.80$-ért


***
Nézzétek, milyen szépséges oldalakat készítettek "nekem" a lányok!

Sabee
Franci

Didó

meg én


Aki pedig idáig végigolvasta, illetve nézte, az megérdemli a jutalmat. :)

3 kupon vár az első három leggyorsabb emberkére: NorthPole3free

Aztán megmutatni ám az oldalakat! ;)

***************************************

A 100. olvasóm is megkapja ezt a kis készletet, illetve szeretnék még egyet kisorsolni a többi 99 között is :)

Ennyi voltam mára!

2010. december 7., kedd

Pszt!

Ezt még meg akartam mutatni ma:


Na, mit szóltok? Holnap mindenre fény derül! ;)

***
Úgy szeretnék ajándékozni! Még mindig várom a 100. olvasómat. Légyszi, légyszi...

3 nap a Mikulás földjén - 2. rész

Nagyon féltem, hogy giccses és túlzó lesz; hogy mindenhonnan majd a "vedd meg!" feliratok fognak lógni. Tévedtem, és ennek borzasztóan örülök. Közel sem olyan volt, amit vártam.

Szombaton -10 fok volt, és csodás pelyhekben esett a hó. (Ez persze a fotózást jócskán megnehezítette, mert alig bírtam takarni a gépet, hogy ne fedje be a hó. Szegény, nagyon megszenvedhette ezt a napot!) A helyijáratos buszon, ami kb. 5x jár naponta (!!!) egy kicsit megzavarodtam. Ugyanis kértem két jegyet a Santa Parkba. Erre a bácsi mondja, hogy ez nem megy a Santa Parkba, majd csak az egy óra múlva érkező. Néztem rá nagyokat, és próbáltam elmagyarázni, hogy én azt olvastam a neten, hogy ez a busz biza oda megy. Erre elkezdett regélni valamit, amit nem igazán értettem, valami kerülőről, meg Mikulásfaluról. Na, itt végképp összezavarodtam -- mert akkor mégis jó helyen lennénk vagy mi. Mindegy, mondtam, adjon két jegyet, meglátjuk, hova visz :D Valóban egy laza kis falunézéssel kezdtük a programot, amikor körbementünk a környékbeli falukon, de megnyugodtam, amikor előttünk egy pár a Mikulásfalu prospektusát lobogtatta. Na, akkor már nem leszünk egyedül elveszve! :D


Leszálltunk a Mikulásfalunál, ahol mindenki. Odamegyek az első infopulthoz, kérdem, hol lehet belépőt fizetni, mert lecsekkoltam a netről, hogy van belépő. A csaj közli, hogy itt nincs belépő, mindenhova bemehetsz -- ahol van külön belépő, ott úgyis jelzik. Szintén nézek boci szemekkel a lányra, képemen teljes zavarodottság. Gondoltam, most már tiszta vizet öntök a pohárba, mert ez már sok nekem is. Párbeszédbe elegyedtünk, melyből kiderült az, ami a neten való bóklászás közepette állatira nem volt egyértelmű (nekem): konkrétan 2 Mikulásfalu létezik -- az egyik a hivatalos Santa Village (csak úgy finnesen), a másik pedig egy magánpark, ahova valóban van belépő, az a Santa Park. (Későbbi informálódásból kiderült, hogy létezik egy harmadik létesítmény is valahol az erdőben, az a Joulukka.) Teljes képzavar! Mivel mindenhol kint van a Mikulás logója, nekem aztán állatira nem állt össze a kép, hogy akkor ezek nem egy komplexum részét képezik. A két park egymás közelében van, de gyalog nem megközelíthető, a busz pedig - mint mondtam - elég ritkán jár. Szóval, a Santa Parkról lecsúsztunk :P

A világító lámpafüzér alatt húzódik az Északi Sarkkör képzeletbeli vonala.
Az alábbi képen pedig a nyári változat látható.


Joulupukin Pajakylä, azaz a Mikulás irodája/műhelye tehát egy komplexum, amelyhez számos dolog tartozik, mindenekelőtt a Mikulás irodája és a Mikulás Főpostája. Nagyon-nagyon élveztem mindkettőt. Először a Mikulást látogattuk meg, hogy még a tumultus előtt odaérjünk. Nem értettem, miért mondták, hogy időben oda kell menni, mert eleve a park is olyan üres volt 10 körül, sőt az ajtaja előtt sem álltak sokan. Nagy lazán bemegyek a vaskos faajtón, és megpillantottam a tömeget :D Na, a faajtó azért volt ott, hogy ne menjen el a kedved a bemenéstől :D Ugyanis ahogy végighaladtál a keskeny, sötét, mesebeli folyosón, egy két emelet magas épületben találtad magad, amelynek tetejében ott állt a Mikulás fogadószobája. A lépcsőkön rengeteg ember ácsorgott. Szerencsére a sor viszonylag gyorsan ment, mert leginkább csoportok voltak előttünk, akik egyszerre járultak a Mikulás elé. Laza 20-30 perces álldogálás után végre beengedett az ajtóban strázsáló tonttu (manó). Igazi gyermeki lelkesedéssel köszöntöttem a Mikulást, aki kedvesen érdeklődött afelől, honnan érkeztünk. Mondtuk, hogy Magyarországról jöttünk, erre előszedte a tarsolyából a szerényke magyar szókincsét: Magyarország, Mikulás. Fényképezkedtünk is: egy fotográfus tonttu örökítette meg a Mikulással való találkozásunkat -- "Mondjátok, Mikulás!" :) Vicces volt!

Sajna, nem nagyon gondolnak a scrapbookosokra, mert ahogy belépsz a faajtón, nem szabad fényképezni -- már a folyosót sem, pedig az is nagyon jó. Viszont a vizitből jövet természetesen megvásárolhatod a képeket, ill. a videót a találkozásról. Mi úgy döntöttünk, hogy nem a viszonylag drága papírképeket vesszük meg (egyébként csúcsminőségű!), hanem inkább digitálisan kérjük őket. Kaptunk egy eredeti Mikulás-logós pendrive-ot, amire a képeinken kívül rátették a videónkat + logós profi képek + egy videó a folyosóról. Igaz, jó sokba került, de így jobban megérte, mintha csak egyszerhasználatos papírképeket kértünk volna. (Na, ezért nincs belépő! Tudják, hogy úgyis egy zsák pénzt fogsz a faluban hagyni.)

A Főposta szintén nagyon jó mulatság volt. A Mikulásnak saját bélyege van, ami csak itt kapható, illetve saját postabélyegzője. Természetesen, nekiálltunk képeslapokat írni! A keresztgyerekeknek rendeltünk egy-egy levelet a Mikulástól. Az a jó, hogy van magyarul is. Kitöltöd a nyomtatványt, és a kis címzett kap egy névre szóló levelet a Mikulás aláírásával. Ez sem olcsó mulatság, de 2 háromévesnek ez még igazi élmény. A posta egyébként úgy néz ki, mint valami szépen berendezett otthon. A sarokban kandalló áll, mellette karácsonyfa; régi faasztalok mindenhol, körös-körül pedig levelek ezrei. Annyira jó hangulat van ott a tömegnyomor ellenére is :)


Körülnéztünk még kicsit a faluban. Bementünk a jégbárba, ami tulajdonképpen egy iglu, ahol minden jégből van. Jégasztalok, jég székekkel (rajtuk természetesen szarvasszőrme), találsz jégágyat (szintén szőrmével leterítve) és jégszobrokat is ; jégből van a pult, a polcok, még a pohár is. Mivel nem nagyon akartunk alkoholt inni, inkább valami forró italra vágytunk, hanyagoltuk a jégpohárból ivást :) A bár mögött pedig egy klassz csúszkapálya található, ahol "úszógumikon" lehet csúszkálni. Elég meredek a pálya, de nagyon jó szórakozás! Nem tudom, mekkora sebességgel száguldottam lefelé, de gyors volt, az biztos!

Itt már a Sarkkör túloldalán állok :)


Számi (lapp) férfi rénszarvassal -- lehetett szánon utazni

Nem mondom, hogy mindent láttunk. Mondjuk úgy, hogy most már tudom, mit kell megnéznem legközelebb :D Mindenképpen visszamegyünk még pár év múlva, mert sarki fényt sem láttunk.

2010. december 6., hétfő

3 nap a Mikulás földjén - 1. rész

Nehezen indult az egész, az már biztos. A légiutaskísérők sztrájkja erősen fenyegette az utunkat, de végül minden megoldódott, mert 2 nappal az utazás előtt végül mégis kiegyezett a Blue1 a stuikkal. Most áldom az eszem, hogy nem a Finnairre vettünk jegyet! :) Igazából csak a menetrend miatt választottuk a másikat.

Kis késéssel indultunk el már Helsinkiből is, így viszonylag későn, 4 óra körül érkeztünk Rovaniemibe. Az első, ami feltűnt már a gépből, hogy milyen furcsa színe van az égnek. Egészen lehetetlen, sötét türkizkékben pompázott. Sosem láttam még ilyet! A fehér tájjal, a kivilágított reptérrel együtt csodás látvány volt. A reptér előtt, a szembeni szikla tetején egy csodás szobor fogadott: a Karácsonyi rénszarvasok kivilágított együttese.


Egy kis fagyoskodás, töprengés (hogyan jutunk be a városba) és fotózás után végül fogtunk egy reptéri taxit. A szálláson is kellemes meglepetés ért: kiderült, hogy a lefoglalt szoba helyett egy kis apartmant kapunk, mert lemondták a szállást. Mákunk van! Egyszerű minilakás fürdővel, főzőkuckóval. Bőven elég volt kettőnknek. Mivel késve értünk oda, ezért az estére tervezett múzeumlátogatás az Arktikumba elmaradt. Kevesebb mint 2 órára nem lett volna sok értelme bemenni. Viszont egy kis sétát azért tettünk a szitiben. Nem egy nagy város - méretéről híven tanúskodik az a tény, hogy a reptérről a belvárosi szállásunkra kb. 15 perc alatt jutottunk el :)

Lementünk a folyópartra. Ez a gyönyörű látvány fogadott:


Olyan vicces volt. Fotózgattunk ezerrel, amikor láttam, hogy valami megmozdult a sötétben. Odafordultam és megpillantottam egy fehér rénszarvast kikötve a fához.
- Nézd, egy rénszarvas! - mondom Ákosnak.
- Láttam, de nem élő. - válaszolja, fel sem nézve a kamerabeállításból.
- Hogy a fenébe ne lenne élő, ha egyszer mozog?
Erre már odanézett, és jééé, tényleg egy élő rénszarvas volt. Mivel eléggé félt szegény, nem akartuk nagyon háborgatni vagy a közelébe menni annyira.

Elsétáltunk az Arktikum múzeumhoz is, amelynek gyönyörű épülete előtt ezt a hatalmas, befagyott táblát találtuk. A férjem persze nem bírta ki, hogy oda ne írja a nevünket :) A vicces az volt benne, hogy addig ez senkinek sem jutott eszébe, másnapra viszont egy egész sereg név volt már rajta, sőt a mienket le is törölték :P

Ja, a piros orrú kismanó jelentkezik. Pedig nem is volt még annyira hideg!


Még elmentünk kajálni valahova, mert én egész nap semmi normálisat nem ettem. Egy kis pizzát kaptunk be, nem csináltunk nagy kajálást. Korán lefeküdtünk, hogy felkészüljünk a másnapi "túrára".