2010. szeptember 30., csütörtök

Hidd már el végre!

Ma a "személyes tanulmányi tervemet" beszéltük meg a tanárommal. Itt ugyanis ilyen is van. Írnunk kellett a céljainkról, terveinkről általában, hogy mit várunk az iskolától, milyen félelmeink vannak, gyengéinkről, erősségeinkről, motivációnkról, ilyesmi. Ez egyrészt magunknak is jó, hiszen rögzítjük a célokat magunk előtt, másrészt a tanárnak is, mert képbe kerül az elvárásainkról, és segít, ha szükség van rá. Minimálisan ugyan, de tud ránk és a céljainkra figyelni. Most pedig sor került az elbeszélgetésre is, ahol személy szerint dupla annyi időt, azaz egy órát szánt rám a tanár.

Azt hiszem, magam és az ő számára is körvonalazódott, hogy némileg híján vagyok az önbizalomnak és a magabiztosságnak. Hát igen, olyan talajon lépkedek, ami nagyon idegen még. Mindenesetre bíztatott rendesen, próbált belém önteni egy kis hitet. Sok mindenről beszélgettünk; arról is, hogy iszonyúan félek a rajzolástól, mert ügyetlennek érzem magam annyi tehetséges ember között. Folyamatosan méregetem magam hozzájuk és egy magamban élő ideálhoz, ami nagyon nem jó. Persze, a félelmeim természetesek, de le kell győznöm őket, mert éppen ezek vetnek gátat a fejlődésemnek.
Hinnem kell magamban és hagynom, hogy a képzelőerőm egy világot teremtsen bennem. Persze mondani könnyű! Olyan ez most számomra, mint egy szikla tetejéről leugrani, és hinni benne, hogy vannak szárnyaim...

Ezt az idézetet találtam, ráadásul a kedvenc festőmtől való. Ja, nincsenek véletlenek. Ki fogom nyomtatni, és kiteszem a falamra. Durván fordítva így szól: "Ha hallasz egy hangot magadban, mely azt mondja: nem tudsz festeni, feltétlenül fess, és az a hang elhallgat majd."

DecaDesigns - Letter for Mom
DidoDesigns - Soft little touch

Jó éjt!

Új blog

Mivel nem teszünk nap mint nap eleget, úgy gondoltuk, még belefér a "rengeteg" időnkbe egy kis napi + :D Kukkantsátok meg!


2010. szeptember 26., vasárnap

A mappám új ruhája

Még régebben vettem egy gyűrűs mappát, amibe az ötleteimet gyűjtöm. Eleve nem tetszett a kék borítója (nem igazán szeretem a kéket, ezt az árnyalatot meg főleg), szóval tervben volt az átalakítás. Múltkor próbáltam bevonni albumpapírral, de nem lehet, mert a vastag papír egyszerűen törik. Aztán tegnap elhatároztam, hogy ideje varrni neki egy rucit. Mivel most sárgás színeket kell gyűjtenem magam köré, meg ez egy amúgy is világos, vidám, élettel teli szín, hát sárga lett a borító. Raktam rá csipkét, szalagot, és még egy pecsétet is :) Nem mondom, hogy elégedett vagyok vele 100%-ig, de próbálok leszokni a maximalizmusról. :D A következő már biztos jobb lesz!






Szép vasárnapot!

2010. szeptember 22., szerda

Te hol scrapbookozol?

Franci meglepett bennünket egy ilyen csodás dologgal. Nagyon jó ötletnek tartom, hisz így rögtön képbe kerülhetsz azzal kapcsolatban, ki van a környékeden. Esetleg valaki, aki Finnország környékén scrapbookozik??? :D




Kattins a plakátra, hogy eljuss Magyarország scrapbook térképéhez!

2010. szeptember 19., vasárnap

Kép egymásnak

Szeretem ezt a játékot. Kicsit próbára is tesz, hisz más fotójával kell oldalt készítenem. Ugyanakkor izgalommal teli is, mert mindig tűkön ülök, hogy fog tetszeni az alkotásom, illetve én milyen képet fogok kapni.

Ezúttal (is) szerencsém volt: Didónak készíthettem oldalt és (szr)Judittól kaptam egyet. Nagyon izgultam, mit fog szólni Didó az oldalamhoz, mert nagyon más, mint amiket ő szokott készíteni. Ez persze célom is volt. Én elégedett vagyok vele, tetszik :)

Hozzávalók itt
Katának meg itt is köszönöm a csodás készletet! Részletek itt


Ezt a csodát pedig Judittól kaptam ajándékba. Imádom, de tényleg! Ez a fantasztikus ebben a játékban: olyan oldalt kapsz, amit magad biztosan nem tudnál összehozni. Vicces, vagány, nagggyon fiúúús! Kiváncsi leszek, Zalán mit szól majd hozzá! :D Köszönöm, Judit!!!


A legközelebbi játékon szeretettel várlak Benneteket is!

2010. szeptember 18., szombat

Soft Little Touch - Dido Designs

Didó ismét egy klassz készlettel jelentkezett. A Soft Little Touch egy csodás szürke színre épül, melyhez narancsszín és finom citromsárga társul. Imádnivaló színkombó, teljesen semleges, így bármilyen alkalomhoz jól passzol.

Most Hunor képét választottam hozzá, aki narancssárga tálkából kanalazza a barackpürét. Olyan cuki, mert még most ismerkedik az ízekkel, és elsőre olyan fintorokat vágott! Azt hittem, meg sem fogja enni :D


A készlet szokás szerint az After5 boltjában vásárolható meg:

2010. szeptember 16., csütörtök

Megvilágosodás

Először is szeretném Nektek, kedves Olvasóimnak megköszönni, hogy annyian és olyan kedvesen reagáltok a sulis bejegyzéseimre. Nagyon jólesik a törődésetek és érdeklődésetek. Ezzel a bejegyzéssel szeretném Nektek meghálálni mindezt. Hosszú lesz, de talán megéri végigolvasni.

A mai nap olyan élményben volt részem, amit legjobban az epifánia szóval tudnék leírni. Egy olyan pillanatban, amikor az érzed, hogy megértettél valamit AZ üzenetből; amikor rádöbbensz, hogy a keresett dolog végig ott volt az orrod előtt vagy a szíved legmélyén, csak nem mertél lenézni odáig. Ezt az érzést szeretném megosztani veletek. Szeretném, ha TI is, mindannyian megéreznétek ezt a csodálatos érzést, és magatokkal tudnátok vinni. Nem biztos, hogy sikerül úgy átadnom, de reménykedem benne, hogy legalább egy kis részét magatokkal tudjátok vinni.

Nekem talán azért volt olyan megdöbbentő a mai élmény, mert tegnap az egyik állatira tehetséges sráccal beszélgettem ugyanerről. Ma pedig, amikor Raimo, a tanárunk ugyanerről tartott egy kisebb előadást, rám tört a megvilágosodás. Az, hogy a Jóisten üzen nekem, egyedül nekem. Hogy bízzak magamban, hogy talán jó helyen vagyok, hogy talán valóra válthatom bontakozó álmaimat.

Ez után a hosszú bevezető után biztosan azt gondoljátok, hogy valami óriási dolognak lettem birtokosa, pedig nem. Talán, mint az élet legnagyszerűbb dolgai, ez is pofonegyszerű, csak el kell HINNI. Na igen, ez a nehézsége a dolognak. Az "ige" pedig így szól: a kreativitás mindannyiunkban benne van. Csak van, aki rálelt, míg mások még keresik a rengeteg rápakolt kötöttséghalom alatt.

Értitek? Nem létezik olyan, hogy van, aki kreatív, míg mások egyáltalán nem azok. Bárki azzá válhat! Nem függ attól, mennyire tudsz rajzolni (sőt egyáltalán: tudsz-e rajzolni). Egy jó alkotás létrehozása nem valami aha-élmény, amely megszállja a szupertehetséges alkotót, hogy aztán létrehozza "a tutit". Nincs ilyen!!! Sőt, egy jó alkotás nem feltétlenül úgy születik, hogy az alkotó csendes magányában, kínkeservvel megszüli a művet, amely felülmúlja az előző alkotását. Sok esetben csoportos munka vagy éppen kommonikáció eredményeként kipattan egy szuper ötlet, amelyből aztán egy fantasztikus dolog jön létre.

Ezek a mítoszok bennünk élnek a kreatív emberekről, és arról, hogyan teremtenek nagyszerű dolgokat tehetséges emberek. Mi az, ami őket elválasztja tőlünk, közönséges emberektől? Egyetlen dolog: a szabadság! Tehát LÉGY SZABAD! Szabad olymódon, mint a gyermek, akinek gondolkodását semmi nem gátolja. Ő bármit el tud képzelni, bármit el tud hinni -- újra és újra. Te hiába mondanád neki, hogy az nem úgy van, olyan nem létezik, ő legközelebb is ugyanúgy elképzelné. Tágítsd ki az elméd, fogadj be mindent - ítélkezés nélkül. Szűrd ki a számodra hasznosat, a neked tetszőt, a többiből pedig tanulj! De legyél befogadó! Próbálj képzelegni, hagyd, hogy szárnyaljon az elméd, ne korlátozd szabályokkal (ilyen nem létezik, ezt nem lehet megtenni, stb.), csak hagyd, hogy oda vezessen, ahova akar. Ha meglátsz valamit, ami beindítja a képzeletedet, gondold tovább.

A vizuális gondolkodás tanulható, ez pedig elvezet a kreativitáshoz. Teremts alkotói környezetet magad körül, ez az első. Egy helyet, ami a te szabályaid szerint "rendezett", inspiráló. Aztán kezdj el rajzolni! Nem azon van a hangsúly, hogy szépen, hanem magán a cselekvésen. Firkálhatsz a buszon ülve egy jegyzetfüzetbe is, bármit rajzolgathatsz, amihez kedved van. NE ÍTÉLKEZZ felette, ne minősítsd jónak, rossznak. Nem kell mindent címkéznünk! Készítsd el a saját metafóra könyvtáradat. Ezek olyan rajzok, skiccek, amelyeket egy fogalomhoz társítva alkotsz meg. Például lerajzolod, hogy neked mit jelent a szeretet. Nem kell komplett alkotást létrehoznod, ha nincs kedved, csak olyasmit, mint a számítógépen az ikonok. Egy jelzést, amelyet te egy fogalomhoz társítasz. Miért fogalom? Mert a tárgyak képétől iszonyú nehéz elvonatkoztatni :) Végül pedig egy jótanács: gyakorolj!!! Minél többet csinálod, annál nyitottabb leszel a világra, annál inkább kilépsz a mesterséges kötelékekből, annál szabadabb leszel.

Remélem, mindannyiótokba csepegtettem egy kis hitet. Nekem hatalmas élmény volt, még most is a hatása alatt vagyok. Nagyon szeretném ezt elhinni, szeretnék efelé a hit felé fordulni, és tenni azért, hogy én is szabad lehessek, és elhihessem, hogy valóban KREATÍV EMBER VAGYOK. Szívből kívánom ugyanezt Mindannyiótoknak!

Nagy virtuális ölelés

2010. szeptember 13., hétfő

3 kép

A múlt héten, csütörtökön és pénteken fotós óránk volt. Én csak a kis kompaktgépemet vittem el elsőre, mert nem tudtam, mi lesz az órán. Jól is tettem, mert nagy vonalakban a fotózás alapjait, a fényképező működését vettük át. Igazából csak próbálgattunk többféle beállítást.

Bírom ezt a sulit. Akinek nem volt fényképezője, csak mobil vagy nem volt olyan spéci, kérhetett tükörreflexest :D Igaz, csak pár darab volt a Nikon D60-asból, de azért ez sem rossz!

Háziként pedig azt kaptuk, hogy készítsünk három fényképet: portrét, városképet és egy közelit. Én az alábbiakat készítettem. Raktam rá egy kis rétegmaszkot (szépia + exposure), illetve keretbe szerkesztettem őket. Adjunk a dizájnnak, ha már egyszer...! A legjobb az volt, hogy ma többen is odajöttek, hogy milyen klassz képeket csináltam :D Kiváncsi vagyok, mond-e rá valamit a tanár.



2010. szeptember 12., vasárnap

Jé, mint Janka

Nem a J a kedvenc betűm -- ja, van ilyen is, hehe --, de a nevemnél fogva mégis kötődöm hozzá. Ráadásul láttam pár ilyen jellegű alkotást, és nagyon megtetszettek, hát én is elkészítettem a saját verziómat erre.

A kép az új dolgozókuckómat díszíti. Már említettem korábban, hogy külső-belső átalakuláson megyek keresztül, amelynek része a lakás átrendezése is. Nagyjából megtörtént az átrendezés, lassan alakulgat az alkotó "sarkom" is. Sajna, csak lassan, mert sokszor az átalakítás kellős közepén veszem észre, hogy valami hiányzik a háztartásból. Pl. a megfelelő méretű szög, amelynek segítségével a parafatáblámat alakítom át. ÁÁÁÁÁÁ! Ígérem, ha kész leszek teljesen, mutatok majd róla képet.

Addig pedig térjünk vissza a J betűs képhez. A koncepció alapját az képezte, hogy valami színeset alkossak a szinte teljesen fehér munkafelületemhez. Leginkább sárga és barna hatást szerettem volna elérni, így egy picivel több szerepel ezekből a képen, mint más színekből. Hogy miért ez a két szín? Mert gondosan megnéztem, a feng shui szerint mi a leginkább motiváló környezet számomra. (Nem vagyok egy fanatikus ezen a területen, de számomra a feng shui segít kialakítani a harmonikus környezetet, ezért szeretem. Igyekszem mindent a saját ízlésemre formálni a lehetőségekhez képest.) Az asztalom a kreativitás/gyermek és a segítő emberek/utazás területén van, amelyet a fém elem ural fehér, ezüst, szürke színeivel. Ezt egyébként utólag néztem már csak meg, mikor akaratlanul (?) is fehér területet alakítottam ki. Mivel ide nekem már nem illenek a fémes színek, ezért a fémet tápláló föld elemet vettem alapul. Ehhez pedig a sárga és a barna illik. Igyekszem majd kiegészítőkben ehhez a két színhez nyúlni, ami nem is lesz nehéz, mert imádom a sárgát. (Nem meglepő, föld elem vagyok :))

Hozzávalók itt

Remélem, Ti is kedvet kaptok egy ilyen kép elkészítéséhez. Igazán jól felhasználhatjátok így a maradék papírokat, betűket és más anyagokat. ;)

2010. szeptember 7., kedd

Itt a szeptember!

Nem tudom, otthon milyen idő van, de itt biza már benne vagyunk az őszben rendesen. Én az (itteni) augusztust már az őszhöz sorolom, mert lehűl az idő, és beköszönt az évnek a leginkább "nemszeretem" időszaka, mely ködös és borongós napokat ígér csak. Elvétve akad azért egy-egy szép, napsütéses nap, mikor még megpróbálod magadba szívni az utolsó napsugarakat is.

Na, ilyen az alábbi készlet is, vagyis nekem ezt az érzést juttatja eszembe. Az utolsó napsugarakat, az utolsó valóban színes, vidám napokat, a nyárutót. Az After 5 dizájnerei ismét kitettek magukért, mikor megalkották ezt a csodás készletet, mely a September's Promise névre hallgat. Vidám türkiz, narancs és pink színekben pompázik!

Az oldalam ugyan esős témát dolgoz fel, de talán nem borongós hangulatú. Dédinél voltunk, sajnos az esőt sem nélkülöztük. Zalánom lecsapott az esernyőre, és olyan cukin járt-kelt az udvarban. Én is egy esernyő alatt kuporogva fotóztam őket -- ugyanis Csenge is ott volt. :)


A készlet itt vásárolható meg 10-ig 5 dollárért!!!


Szép napot!

2010. szeptember 5., vasárnap

Szívecske

Didó egy nagyon klassz minikészletet alkotott a szeptember shotra. A Heart of Love türkizes alapszínét talán már a múló nyár ihlette. Egy parányi rózsaszínnel és aranysárgával pedig tovább bolondította. Az eredmény: egy igazán dinamikus, friss készlet jól használható elemekkel. Íme:

A készlet az After5 boltjában vásárolható meg 2 dollárért.

Az oldalam pedig:



Kösz, hogy benéztél!

2010. szeptember 3., péntek

Egy új kit... rajta a nevemmel

Érdekes cím! Mindkettő :)
Megjelent Oopsie Daisy legújabb készlete, mely - bizarr módon - a Janka nevet viseli. Lynette szeretné megajándékozni a csapattagokat egy-egy "saját" készlettel, melyben minimálisan közreműködünk. Megadhatjuk a színsémát, a stílust, illetve hogy milyen jellegű elemek legyenek benne. Mivel én még nyár derekán adtam le a kívánságlistámat, így a pink-zöld-fehér kombót választottam, rózsákkal, pillangókkal.

Lynette pedig ezt a csodás készletet készítette - szeretném azt hinni, hogy - nekem :) Jó, tudom, de akkor is :) (Egyébként meglepő, de az esküvői ruhám egészen hasonló volt a képen látotthoz.)

Az oldalaim pedig:



Jó éjt!

2010. szeptember 2., csütörtök

Egy szuper nap

Ismét a sulis dolgaimmal untatlak benneteket. A tegnapi napom annyira szuper volt, hogy muszáj elmesélnem. Leginkább azért, hogy számomra megmaradjon.

Tegnap egy órával korábban kezdtünk. Ez nem töltött el valami nagy lelkesedéssel, gondolhatjátok. Ráadásul a sportcsarnokhoz kellett mennünk, mert az egyik drámatanár készült órát tartani nekünk. Parahegyek! Aztán kiderült, hogy az egész a csapatépítésről szólt. Egy sor vicces játékot játszottunk különböző csoportokban, így jobban megismerhettük egymást, vagy egyáltalán hozzászóltunk olyan emberhez is, akivel addig nem beszéltünk.

A legviccesebb feladat az volt, hogy négy fős csoportokat alakítottunk, majd különböző irányelvek szerint szoborcsoportokat kreáltunk. Megállapítottuk a sorrendet a csapaton belül, és kezdődhetett a játék! Az első ember beállt valahogy, aztán a másodiknak ehhez kellett csatlakozni, majd sorban a többieknek, végül újra az első következett. Így egy folyamatosan megújuló szoborkompozíciót alkottunk. Közben persze nagyokat röhögtünk, mert iszonyú vicces dolgok jöttek létre. Aztán a tanár a komponálás közben témákat dobott fel, ehhez kellett alakítanunk a szobrokat. Végül az egész osztály előtt is kellett bemutatót tartani. Én három sráccal voltam együtt, és ők nagyon vállalkozó szelleműnek bizonyultak, így elsőként léptem "önként" a porondra. Izgultam, hogy nehogy olyan témát adjon a tanár, amit nem is értek :D (A játék közben volt olyan, hogy "hé, ez mit jelent?")

A kétórás "ismerkedés" után megjelent a grafika tanárunk jógát tartani :D Amikor megláttam, nem értettem, mit keres ott. Végül mutatott egy csomó olyan gyakorlatot, ami segít abban, hogy ellazuljunk, kicsit megmozgassuk magunkat a sok számítógépezés után.

Egyre jobban tetszik ez az iskola! Annyira jó érzés, hogy figyelnek ránk. Akár az ismerkedés, akár a jóga, akár a mai kis sétánk a városrészben, mind-mind azt mutatják, hogy szeretnék, ha egy jó csapat kovácsolódna össze az év folyamán, illetve hogy egyénenként is számítunk. Ez számomra egészen meglepő tapasztalat.

Az ebéd után folytatódott az oktatás, mint mondták, megismerkedünk a Mackel. Gondoltam, bemegyünk a számtechterembe vagy ilyesmi. Erre kiderült, hogy mindenki vételez egy MacBookot, amit az év folyamán használni fog. Itt már az állam a padlót fogta! Aztán amikor kaptam egy zsírúj, 2010-es gépet, akkor tovább padlóztam. Végül pedig egészen leírhatatlan érzés tört rám azt megtudván, hogy ezt a gépet hazavihetem magammal!!! El tudjátok ezt hinni??? Kaptam egy kb. 1000 eurós gépet, amit sajátomként használhatok... otthon is. Hordom a suliba, mint a nagyok :) Kaptunk hozzá szép tokot, hogy ne sérüljön meg, és ennyi! Az év végén megvehetjük a gépünket, bár azt még nem mondták, mennyiért.

Érzem, jó helyre jöttem! Akárhogy is, de az egyik legjobb döntésem volt ebbe a suliba jelentkezni, és a legnagyobb áldás ide bekerülni :)

Üdv a suliból a gépem elől