2010. szeptember 16., csütörtök

Megvilágosodás

Először is szeretném Nektek, kedves Olvasóimnak megköszönni, hogy annyian és olyan kedvesen reagáltok a sulis bejegyzéseimre. Nagyon jólesik a törődésetek és érdeklődésetek. Ezzel a bejegyzéssel szeretném Nektek meghálálni mindezt. Hosszú lesz, de talán megéri végigolvasni.

A mai nap olyan élményben volt részem, amit legjobban az epifánia szóval tudnék leírni. Egy olyan pillanatban, amikor az érzed, hogy megértettél valamit AZ üzenetből; amikor rádöbbensz, hogy a keresett dolog végig ott volt az orrod előtt vagy a szíved legmélyén, csak nem mertél lenézni odáig. Ezt az érzést szeretném megosztani veletek. Szeretném, ha TI is, mindannyian megéreznétek ezt a csodálatos érzést, és magatokkal tudnátok vinni. Nem biztos, hogy sikerül úgy átadnom, de reménykedem benne, hogy legalább egy kis részét magatokkal tudjátok vinni.

Nekem talán azért volt olyan megdöbbentő a mai élmény, mert tegnap az egyik állatira tehetséges sráccal beszélgettem ugyanerről. Ma pedig, amikor Raimo, a tanárunk ugyanerről tartott egy kisebb előadást, rám tört a megvilágosodás. Az, hogy a Jóisten üzen nekem, egyedül nekem. Hogy bízzak magamban, hogy talán jó helyen vagyok, hogy talán valóra válthatom bontakozó álmaimat.

Ez után a hosszú bevezető után biztosan azt gondoljátok, hogy valami óriási dolognak lettem birtokosa, pedig nem. Talán, mint az élet legnagyszerűbb dolgai, ez is pofonegyszerű, csak el kell HINNI. Na igen, ez a nehézsége a dolognak. Az "ige" pedig így szól: a kreativitás mindannyiunkban benne van. Csak van, aki rálelt, míg mások még keresik a rengeteg rápakolt kötöttséghalom alatt.

Értitek? Nem létezik olyan, hogy van, aki kreatív, míg mások egyáltalán nem azok. Bárki azzá válhat! Nem függ attól, mennyire tudsz rajzolni (sőt egyáltalán: tudsz-e rajzolni). Egy jó alkotás létrehozása nem valami aha-élmény, amely megszállja a szupertehetséges alkotót, hogy aztán létrehozza "a tutit". Nincs ilyen!!! Sőt, egy jó alkotás nem feltétlenül úgy születik, hogy az alkotó csendes magányában, kínkeservvel megszüli a művet, amely felülmúlja az előző alkotását. Sok esetben csoportos munka vagy éppen kommonikáció eredményeként kipattan egy szuper ötlet, amelyből aztán egy fantasztikus dolog jön létre.

Ezek a mítoszok bennünk élnek a kreatív emberekről, és arról, hogyan teremtenek nagyszerű dolgokat tehetséges emberek. Mi az, ami őket elválasztja tőlünk, közönséges emberektől? Egyetlen dolog: a szabadság! Tehát LÉGY SZABAD! Szabad olymódon, mint a gyermek, akinek gondolkodását semmi nem gátolja. Ő bármit el tud képzelni, bármit el tud hinni -- újra és újra. Te hiába mondanád neki, hogy az nem úgy van, olyan nem létezik, ő legközelebb is ugyanúgy elképzelné. Tágítsd ki az elméd, fogadj be mindent - ítélkezés nélkül. Szűrd ki a számodra hasznosat, a neked tetszőt, a többiből pedig tanulj! De legyél befogadó! Próbálj képzelegni, hagyd, hogy szárnyaljon az elméd, ne korlátozd szabályokkal (ilyen nem létezik, ezt nem lehet megtenni, stb.), csak hagyd, hogy oda vezessen, ahova akar. Ha meglátsz valamit, ami beindítja a képzeletedet, gondold tovább.

A vizuális gondolkodás tanulható, ez pedig elvezet a kreativitáshoz. Teremts alkotói környezetet magad körül, ez az első. Egy helyet, ami a te szabályaid szerint "rendezett", inspiráló. Aztán kezdj el rajzolni! Nem azon van a hangsúly, hogy szépen, hanem magán a cselekvésen. Firkálhatsz a buszon ülve egy jegyzetfüzetbe is, bármit rajzolgathatsz, amihez kedved van. NE ÍTÉLKEZZ felette, ne minősítsd jónak, rossznak. Nem kell mindent címkéznünk! Készítsd el a saját metafóra könyvtáradat. Ezek olyan rajzok, skiccek, amelyeket egy fogalomhoz társítva alkotsz meg. Például lerajzolod, hogy neked mit jelent a szeretet. Nem kell komplett alkotást létrehoznod, ha nincs kedved, csak olyasmit, mint a számítógépen az ikonok. Egy jelzést, amelyet te egy fogalomhoz társítasz. Miért fogalom? Mert a tárgyak képétől iszonyú nehéz elvonatkoztatni :) Végül pedig egy jótanács: gyakorolj!!! Minél többet csinálod, annál nyitottabb leszel a világra, annál inkább kilépsz a mesterséges kötelékekből, annál szabadabb leszel.

Remélem, mindannyiótokba csepegtettem egy kis hitet. Nekem hatalmas élmény volt, még most is a hatása alatt vagyok. Nagyon szeretném ezt elhinni, szeretnék efelé a hit felé fordulni, és tenni azért, hogy én is szabad lehessek, és elhihessem, hogy valóban KREATÍV EMBER VAGYOK. Szívből kívánom ugyanezt Mindannyiótoknak!

Nagy virtuális ölelés

17 megjegyzés:

NőiCsizma írta...

Érdekes és elgondolkodtató. Azt hiszem, gyakorolni kellene...
Én például sosem voltam kreatív. A mi családunkban ezt haszontalan dolognak tartották. Most pedig beleszerettem a scrapbookba. Lehet, hogy tényleg nem vagyok kreatív, de szeretem csinálni. Nekem sokat jelent. Kikapcsol, feltölt, örömet okoz. Azoknak is, akiknek készítem. Ennyi nekem elég (volt eddig). Talán most elkezdem egészen más szemmel nézni magamat...

Merika írta...

Köszönöm ezt a bejegyzésedet Janka! Nagyon így van, minden szavad igaz! Nekem az életem kreativitással telt, mert a szakmám is megkívánta. Mégis mikor festeni kezdtem, vagy egyéb dolgokat készítettem, majd jött a scrap újból- újból megvívom magammal a csatát, hogy jó -e amit készítek, ez most valóban jó ötlet? Biztos hogy kreatív vagyok, van hozzá tehetségem, érzékem? Az ilyen írások nagyon sokat segítenek, köszönöm!

Kriszta (hozak) írta...

Köszönöm a szavaid!

Kovaxka írta...

Élvezettel olvastam és értem, egyetértek. Nem címkézni és nem minősíteni nagyon nehéz, de megéri! :) Szerintem is mindenkiben ott él a kreativitás és a korlátlan lehetőségek. Nekem a jobb agyféltekés rajztanfolyam segített átélni azt az élményt, hogy tulajdonképpen mindenre képes vagyok (és mindenki az)! Csak el kellett altatni a racionális bal agyféltekét. :)

icka írta...

köszi Janka, ez jól esett!!!
az erő (és a kreativitás) legyen velünk!!! :)

Eszter(beszteri) írta...

ezt nagyon jó volt olvasni, Janka!!!! :D Neked is nagy virtuális ölelés! :D

Mörjike írta...

Janka ez nagyon jó kis lelkesítő írás volt. Én is nagyon szeretném elhinni, hogy mindenkiben ott bújkál a kreatív kisanygal, csak hagyni kéne szárnyalni!! :)
Én nap mint nap elakadok ott, hogy teremtsek kreatív miliőt magam körül. :) Ezt a gyerekeim mindig felrúgják, akármit csinálok. :D
Hatalmas ölelés Neked is itthonról!
Úgy érzem nagyon jó hatással van rád ez a suli és köszönöm/köszönjük, hogy hozzánk is csepegtetsz belőle. :) Még még még!!!
:olelke:

Szilvi írta...

Köszi Janka ezt a szívmelengető gondolatot ezen a borús, őszi napon- jól esett olvasni.

Sabee írta...

én is köszönöm, nagyon jó volt olvasni a soraidat így "korán" reggel. az az igazság, hogy én ezt még soha nem mondtam még ki így mint Te, de mindig így gondoltam, hogy valahol mindenki kreatív és a vizuális gondolkodás igenis tanulható! Emlékszem, amikor rajzolni tanultam, vagy csak a művészeti suliba jártam, és az ismerőseim mindig csidálkoztak, hogy miket csinálok. Én pedig mindig azt feleltem, hogy szerintem ez neked is menne, persze erre csak legyintettek... szóval én is maximálisan hiszem, amit Te, és remélem sokakhoz eljut az üzeneted :)

altalena írta...

Nagyon szép gondolatok, és minden igaz! Értem is amit mondasz, néha nehéz a korlátokat ledönteni, és szabadon alkotni! Az élet minden területén ott vannak a szabályok, így meg kell tanulni szabadjára engedni a gondolatainkat, és elhinni, hogy most minden lehetséges... kell a testi, lelki szabadság, és a gondolataink is szárnyra kapnak!
Köszi drága Janka:)

szrjudit írta...

Abszolút értem miről írsz, és tudod, valahol az ellenkezőjét meg is tapasztaltam, hogy nem nyitok eléggé, van egy korlát bennem, nevezzük a "racionalitásnak" és ez valahogy gátat szab, annak ellenére, hogy sok olyan képet csinálok, amibe mindenáron mondanivalót "rakok", talán túlzott igyekezettel, azért, hogy más is azt értse rajta amit én, ahelyett, hogy az egyszerű nyersanyag megjelenítésére koncentrálnék, a címkék és minősítés talán túlzottan befolyásol. Erről is szól a legutolsó, leszögezett lepkés képem. Jó hogy leírtad, és örülök, hogy olyan társaságba kerültél, ami elindított ezen az úton. ez is nagyon fontos látod, a körülöttünk lévő emberek, én most a Deviantscrap világába csöppenve tapasztaltam meg ugyanezt, kicsit megijedtem tőle, de felfedeztem a szögeimet. Ez az első lépés... Nagy ölelés neked is!

Kata írta...

Janka! Gyönyörű írás, végigolvasni, majd újra és újra olvasni nagyon érdemes. Köszönöm amit most adtál! Igen én is hiszek benne, hogy mindenkiben ott van a kreativitás és hogy kibontakoztatásának egy ellazult, egész világegyetemet egységében befogadó-elfogadó lelkiállapot ad lehetőséget. Bennem nagyon sok (túl sok) gát van, habár ennek egy része már átjárható, mióta scrapbookozom még mindig nagyon sok munka vár rám. Ezek a szép szavak erőt adnak, hogy ne adjam fel.

DAnett írta...

Nagy ölelés a bejegyzésért Neked Janka, nagyon-nagyon jólesett olvasni. Igazi erőt adtál :)

Kisnyul írta...

"A kreativitás mindannyiunkban benne van. Csak van, aki rálelt, míg mások még keresik a rengeteg rápakolt kötöttséghalom alatt."

Én a keresők közé tartozom.

Már mióta kerestem valami mottót magamnak. Most megtaláltam, köszönöm!!!!!!

Krisz írta...

Köszi, nagyon elgondolkodtató! Én "tanultam rajzolni" hosszú éveken át, ezért nekem ez kissé nehezebben megy. Köszi, hogy ezt leírtad, szerintem sokunknak nagy segítség! :)

Budaházi Brigitta írta...

Janka, ezt tökéletesen megfogalmaztad. De jó volt olvasni. Egyetértek a soraiddal, és... még mindig Veled örülök, Te lány! Boldog vagyok, hogy ezekre a felismerésekre jutottál, és nagyon köszönöm, hogy megosztottad velünk is. Azt hiszem még néhányszor el fogom olvasni, erőt adó sorok ezek.

Secima írta...

Ez most nagyon jólesett. :) Köszönöm. :)