3 nap a Mikulás földjén - 1. rész

Nehezen indult az egész, az már biztos. A légiutaskísérők sztrájkja erősen fenyegette az utunkat, de végül minden megoldódott, mert 2 nappal az utazás előtt végül mégis kiegyezett a Blue1 a stuikkal. Most áldom az eszem, hogy nem a Finnairre vettünk jegyet! :) Igazából csak a menetrend miatt választottuk a másikat.

Kis késéssel indultunk el már Helsinkiből is, így viszonylag későn, 4 óra körül érkeztünk Rovaniemibe. Az első, ami feltűnt már a gépből, hogy milyen furcsa színe van az égnek. Egészen lehetetlen, sötét türkizkékben pompázott. Sosem láttam még ilyet! A fehér tájjal, a kivilágított reptérrel együtt csodás látvány volt. A reptér előtt, a szembeni szikla tetején egy csodás szobor fogadott: a Karácsonyi rénszarvasok kivilágított együttese.


Egy kis fagyoskodás, töprengés (hogyan jutunk be a városba) és fotózás után végül fogtunk egy reptéri taxit. A szálláson is kellemes meglepetés ért: kiderült, hogy a lefoglalt szoba helyett egy kis apartmant kapunk, mert lemondták a szállást. Mákunk van! Egyszerű minilakás fürdővel, főzőkuckóval. Bőven elég volt kettőnknek. Mivel késve értünk oda, ezért az estére tervezett múzeumlátogatás az Arktikumba elmaradt. Kevesebb mint 2 órára nem lett volna sok értelme bemenni. Viszont egy kis sétát azért tettünk a szitiben. Nem egy nagy város - méretéről híven tanúskodik az a tény, hogy a reptérről a belvárosi szállásunkra kb. 15 perc alatt jutottunk el :)

Lementünk a folyópartra. Ez a gyönyörű látvány fogadott:


Olyan vicces volt. Fotózgattunk ezerrel, amikor láttam, hogy valami megmozdult a sötétben. Odafordultam és megpillantottam egy fehér rénszarvast kikötve a fához.
- Nézd, egy rénszarvas! - mondom Ákosnak.
- Láttam, de nem élő. - válaszolja, fel sem nézve a kamerabeállításból.
- Hogy a fenébe ne lenne élő, ha egyszer mozog?
Erre már odanézett, és jééé, tényleg egy élő rénszarvas volt. Mivel eléggé félt szegény, nem akartuk nagyon háborgatni vagy a közelébe menni annyira.

Elsétáltunk az Arktikum múzeumhoz is, amelynek gyönyörű épülete előtt ezt a hatalmas, befagyott táblát találtuk. A férjem persze nem bírta ki, hogy oda ne írja a nevünket :) A vicces az volt benne, hogy addig ez senkinek sem jutott eszébe, másnapra viszont egy egész sereg név volt már rajta, sőt a mienket le is törölték :P

Ja, a piros orrú kismanó jelentkezik. Pedig nem is volt még annyira hideg!


Még elmentünk kajálni valahova, mert én egész nap semmi normálisat nem ettem. Egy kis pizzát kaptunk be, nem csináltunk nagy kajálást. Korán lefeküdtünk, hogy felkészüljünk a másnapi "túrára".