3 nap a Mikulás földjén - 2. rész

Nagyon féltem, hogy giccses és túlzó lesz; hogy mindenhonnan majd a "vedd meg!" feliratok fognak lógni. Tévedtem, és ennek borzasztóan örülök. Közel sem olyan volt, amit vártam.

Szombaton -10 fok volt, és csodás pelyhekben esett a hó. (Ez persze a fotózást jócskán megnehezítette, mert alig bírtam takarni a gépet, hogy ne fedje be a hó. Szegény, nagyon megszenvedhette ezt a napot!) A helyijáratos buszon, ami kb. 5x jár naponta (!!!) egy kicsit megzavarodtam. Ugyanis kértem két jegyet a Santa Parkba. Erre a bácsi mondja, hogy ez nem megy a Santa Parkba, majd csak az egy óra múlva érkező. Néztem rá nagyokat, és próbáltam elmagyarázni, hogy én azt olvastam a neten, hogy ez a busz biza oda megy. Erre elkezdett regélni valamit, amit nem igazán értettem, valami kerülőről, meg Mikulásfaluról. Na, itt végképp összezavarodtam -- mert akkor mégis jó helyen lennénk vagy mi. Mindegy, mondtam, adjon két jegyet, meglátjuk, hova visz :D Valóban egy laza kis falunézéssel kezdtük a programot, amikor körbementünk a környékbeli falukon, de megnyugodtam, amikor előttünk egy pár a Mikulásfalu prospektusát lobogtatta. Na, akkor már nem leszünk egyedül elveszve! :D


Leszálltunk a Mikulásfalunál, ahol mindenki. Odamegyek az első infopulthoz, kérdem, hol lehet belépőt fizetni, mert lecsekkoltam a netről, hogy van belépő. A csaj közli, hogy itt nincs belépő, mindenhova bemehetsz -- ahol van külön belépő, ott úgyis jelzik. Szintén nézek boci szemekkel a lányra, képemen teljes zavarodottság. Gondoltam, most már tiszta vizet öntök a pohárba, mert ez már sok nekem is. Párbeszédbe elegyedtünk, melyből kiderült az, ami a neten való bóklászás közepette állatira nem volt egyértelmű (nekem): konkrétan 2 Mikulásfalu létezik -- az egyik a hivatalos Santa Village (csak úgy finnesen), a másik pedig egy magánpark, ahova valóban van belépő, az a Santa Park. (Későbbi informálódásból kiderült, hogy létezik egy harmadik létesítmény is valahol az erdőben, az a Joulukka.) Teljes képzavar! Mivel mindenhol kint van a Mikulás logója, nekem aztán állatira nem állt össze a kép, hogy akkor ezek nem egy komplexum részét képezik. A két park egymás közelében van, de gyalog nem megközelíthető, a busz pedig - mint mondtam - elég ritkán jár. Szóval, a Santa Parkról lecsúsztunk :P

A világító lámpafüzér alatt húzódik az Északi Sarkkör képzeletbeli vonala.
Az alábbi képen pedig a nyári változat látható.

Joulupukin Pajakylä, azaz a Mikulás irodája/műhelye tehát egy komplexum, amelyhez számos dolog tartozik, mindenekelőtt a Mikulás irodája és a Mikulás Főpostája. Nagyon-nagyon élveztem mindkettőt. Először a Mikulást látogattuk meg, hogy még a tumultus előtt odaérjünk. Nem értettem, miért mondták, hogy időben oda kell menni, mert eleve a park is olyan üres volt 10 körül, sőt az ajtaja előtt sem álltak sokan. Nagy lazán bemegyek a vaskos faajtón, és megpillantottam a tömeget :D Na, a faajtó azért volt ott, hogy ne menjen el a kedved a bemenéstől :D Ugyanis ahogy végighaladtál a keskeny, sötét, mesebeli folyosón, egy két emelet magas épületben találtad magad, amelynek tetejében ott állt a Mikulás fogadószobája. A lépcsőkön rengeteg ember ácsorgott. Szerencsére a sor viszonylag gyorsan ment, mert leginkább csoportok voltak előttünk, akik egyszerre járultak a Mikulás elé. Laza 20-30 perces álldogálás után végre beengedett az ajtóban strázsáló tonttu (manó). Igazi gyermeki lelkesedéssel köszöntöttem a Mikulást, aki kedvesen érdeklődött afelől, honnan érkeztünk. Mondtuk, hogy Magyarországról jöttünk, erre előszedte a tarsolyából a szerényke magyar szókincsét: Magyarország, Mikulás. Fényképezkedtünk is: egy fotográfus tonttu örökítette meg a Mikulással való találkozásunkat -- "Mondjátok, Mikulás!" :) Vicces volt!

Sajna, nem nagyon gondolnak a scrapbookosokra, mert ahogy belépsz a faajtón, nem szabad fényképezni -- már a folyosót sem, pedig az is nagyon jó. Viszont a vizitből jövet természetesen megvásárolhatod a képeket, ill. a videót a találkozásról. Mi úgy döntöttünk, hogy nem a viszonylag drága papírképeket vesszük meg (egyébként csúcsminőségű!), hanem inkább digitálisan kérjük őket. Kaptunk egy eredeti Mikulás-logós pendrive-ot, amire a képeinken kívül rátették a videónkat + logós profi képek + egy videó a folyosóról. Igaz, jó sokba került, de így jobban megérte, mintha csak egyszerhasználatos papírképeket kértünk volna. (Na, ezért nincs belépő! Tudják, hogy úgyis egy zsák pénzt fogsz a faluban hagyni.)

A Főposta szintén nagyon jó mulatság volt. A Mikulásnak saját bélyege van, ami csak itt kapható, illetve saját postabélyegzője. Természetesen, nekiálltunk képeslapokat írni! A keresztgyerekeknek rendeltünk egy-egy levelet a Mikulástól. Az a jó, hogy van magyarul is. Kitöltöd a nyomtatványt, és a kis címzett kap egy névre szóló levelet a Mikulás aláírásával. Ez sem olcsó mulatság, de 2 háromévesnek ez még igazi élmény. A posta egyébként úgy néz ki, mint valami szépen berendezett otthon. A sarokban kandalló áll, mellette karácsonyfa; régi faasztalok mindenhol, körös-körül pedig levelek ezrei. Annyira jó hangulat van ott a tömegnyomor ellenére is :)


Körülnéztünk még kicsit a faluban. Bementünk a jégbárba, ami tulajdonképpen egy iglu, ahol minden jégből van. Jégasztalok, jég székekkel (rajtuk természetesen szarvasszőrme), találsz jégágyat (szintén szőrmével leterítve) és jégszobrokat is ; jégből van a pult, a polcok, még a pohár is. Mivel nem nagyon akartunk alkoholt inni, inkább valami forró italra vágytunk, hanyagoltuk a jégpohárból ivást :) A bár mögött pedig egy klassz csúszkapálya található, ahol "úszógumikon" lehet csúszkálni. Elég meredek a pálya, de nagyon jó szórakozás! Nem tudom, mekkora sebességgel száguldottam lefelé, de gyors volt, az biztos!

Itt már a Sarkkör túloldalán állok :)

Számi (lapp) férfi rénszarvassal -- lehetett szánon utazni

Nem mondom, hogy mindent láttunk. Mondjuk úgy, hogy most már tudom, mit kell megnéznem legközelebb :D Mindenképpen visszamegyünk még pár év múlva, mert sarki fényt sem láttunk.