2013. december 23., hétfő

Emma végre megérkezett, avagy születés egy finn kórházban

Végre egy kis csendesség! Na, nem mintha állandó gyereksírástól harsogna a ház, de egyelőre még nem találtam időt magamra. Sőt, semmi másra sem a babagondozáson kívül. Nem is értem igazából, mert tüneményes gyerekünk van: alszik (kb. 20 órát egy nap), eszik (oké, ezzel küzdünk), néha sír a pocija miatt, aztán kifújt! Az eddigi legszörnyűbb éjszaka a kórházból való hazaérkezés után volt, amikor egész éjjel - szinte megállás nélkül - full hangerőn "sírt". Az után bármi jobbnak tűnt. :)

Sokat vártunk rá - minden értelemben. Én már egész novemberben arra készültem, hogy akármikor megérkezhet. Drukkoltam, hogy inkább decemberi gyerek legyen, mert nekem az valahogy szimpatikusabb volt. Aztán eljött a november vége is, anyukám megérkezett, és mi várakozóállásba helyezkedtünk. De hiába! Minden napról azt hittem: na, ez lesz az! Eltelt a 41. hét, majd közeledett a 42. vége is. Tűkön ültem, hisztiztem, megtettem MINDENT, hogy kibújjon végre. Hiába voltak a szebbnél szebb dátumok, ő kivárta a maga idejét. Egy nappal Anyukám szülinapja után végre elindult - kis segítséggel.


Van, aki Magyarországon értékelné ezt a fajta nyugalmat (?), ami itt az egész gyerekvárást övezi. Nincsenek felesleges vizsgálatok, nincs sürgetés. Egyik barátnőm mondta, hogy itt a terhesség második felétől azt sem tudod, mi nő a hasadban. Valóban, a 20. héten megvan az utolsó UH, utána még 2x lát orvos, ennyi. A terhességet 38-42 hetesnek tekintik (mint ahogy az normális is!), csak a 43+0-nál indítják meg (komótosan).

Nem fogom a szüléssel kapcsolatos részleteket megosztani itt, mert nem hinném, hogy ide való. Csak annyit, amiből látszik, milyen is itt a hozzáállás. Amikor bevonultunk a kórházba, szimpatikus volt, hogy meg tudtam beszélni az orvossal, milyen lehetőségeim vannak a megindítással kapcsolatban. Ő a burokrepesztést (majd ha nem indul be, az oxitocint) javasolta. Mivel én mindenféle gyógyszeres beavatkozást el akartam kerülni, inkább a mechanikus beindítás mellett döntöttünk. Tetszett, hogy nem akart rábeszélni az ő verziójára, hanem respektálta az én indokaimat. Úgyhogy egy Foley-katéternek nevezett eszköz segítségével beindították a szülést. Ez nem hat azonnal, szóval hazamentünk, és újabb várakozással terhes nap (és éjszaka) után végre hajnalban elkezdődött. Aztán abbamaradtak az összehúzódások, tudtam még egyet aludni. Délelőtt bementünk a kórházba, majd kb. dél utántól felpörögtek az események. Ha úgy nézem, nagyon gyorsan "végeztünk", mert 15.30-ra a karomban tarthattam Emmát. Az előzetes tervem az volt, hogy semmilyen érzéstelenítést nem kérek, hiszen részt vettem egy HypnoBirthing tanfolyamon (keressetek rá a neten, megéri), ahol relaxációra és helyes légzéstechnikára tanítottak. Ezekkel természetes módon szülhetünk, fájdalom nélkül, vagy legalábbis sokkal kevesebbel. Nem mondom, hogy nem hatott, mert tulajdonképpen egészen az utolsó fél óráig kitartottam. De mikor már összefolytak a fájások, az már tényleg fájt :) Viszont akkor már sok lehetőség nincs a fájdalomcsillapításra, ugyebár. Kaptam kéjgázt, ami tényleg segített, hogy ne merüljek ki a legvégén. Aztán valahogy túl voltunk rajta végre.

Kizárólag szülésznők voltak jelen a szülésnél -- gondolom, az egyetlen doki máshol segédkezett. Anyukám szerint borzasztóan összeszokottan dolgoztak, és mindent megtettek, hogy segítsenek lelkileg és fizikailag. Szülés után még másfél óráig a szülőszobán maradhattunk. A babát rátették a hasamra, és csak engem láttak el, a babát nyugton hagyták. Egy fél órára magunkra hagytak, majd hoztak nekem meleg ételt, valamint kávét, teát Ákosnak és Anyukámnak. Ezután - míg én zuhanyoztam - ellátták a babát. Kapott egy tündéri, piros kötött manósapit (amit haza is hozhattunk), majd átballagtunk a csecsemőosztályra. Családi szobát kértünk, ahol végül Anyukám volt velem, mivel neki pár nap múlva haza kellett utaznia. Ákos akkor jött-ment, amikor akart. A családi szoba Anya szerint inkább hotelszobára emlékeztetett: gondozóasztal teljes felszereléssel (pelus, ruhák, ápolószerek), zuhanyzó, az anyukának a fogkrémen kívül minden ruha és higiéniai felszerelés, napi 4x étkezés 2 fő részére. Ez természetesen nem ingyen van, mint ahogy a sima kórházi szobáért is fizetni kell. Nem az orvosi ellátást szerencsére, csak az étkezést. Még nem kaptunk számlát, de azt hiszem, 55 € /nap a szoba ára. Szerintem megéri, mert tök nyugiban voltunk. Néha bejöttek a nővérek érdeklődni, minden rendben van-e, eszik-e a gyerek, van-e bármilyen kérdésem.

A kétnapos ottlétünk alatt a nővérek kifaggattak a szülési élményemről -- pontoznom kellett, hogyan éltem meg. :) Mindezt egy nappal utána. Mondtam nekik, érdeklődjenek pár hét múlva, mert a fájdalom még nagyon élénken él bennem. A szülésznőnk is meglátogatott, szintén az élményeimről kérdezgetett, illetve, hogy maradt-e bennem bármilyen kérdés, esetleg rossz érzés. Ákos szerint ezek a "kisinterjúk" arra szolgálnak, hogy kiszűrjék, nem hajlok-e a depresszióra, esetleg nem akarok-e kárt tenni magamban vagy a babában. Két nap után meg kitették a szűrünket, vagyis mentünk mi magunktól is. Mese vége! :)

Ezúton köszönöm Emmácskának, hogy hagyott anyájának 4 órát internetezni.

Mindenkinek nagyon boldog, békés és 
áldott karácsonyt kívánok!


15 megjegyzés:

Rita írta...

Nagy örömmel olvastam az élménybeszámolódat! :) Nagyon sok boldogságot, egészséget és örömöt kívánok!!!
Kellemes karácsonyi ünnepeket és nagyon boldog új évet!!!

Eszter(beszteri) írta...

De jó volt olvasni a beszámolódat, Janka! Örüljetek nagyon egymásnak, rendezkedjetek be erre az új létformára, és élvezzétek egymás társaságát! Olyan hamar felnőnek, használj ki minden időt! És hallgass az ösztöneidre - mindig. :)

sandybell127 írta...

Gratulálok a pici babához, nagyon édes, sok erőt, egészséget, boldogságot kívánok Nektek!Nagyon szép nevet adtatok neki :) (megjegyzem, mi pici lányunkat is így hívják) Élmény volt olvasni a bejegyzésedet... Kellemes ünnepeket kívánok, és szeretetben, egészségben gazdag, boldog új évet!

Kisnyul / Andi írta...

Kedves Janka! Pár hete látogattam meg a blogod, mert egyik ismerősöm felétek vette útját és meglátogatta a Mikulást. Tanácsot ötletet kértem volna, de akkor láttam, hogy most a babavárás tölti ki idődet, gy csak a linkeket adtam át, amit pár éve írtál a kirándulásotokról. Azóta viszont lestem, mikor írod meg a nagy hírt. Gratulálok Emma babához! Minden rendben lesz, ne izgulj. Várom további beszámolóidat! Boldog ünnepeket!

Borka írta...

Köszi a beszámolót!
Nagyon sok örömöt, a nehézségekhez pedig erőt és türelmet kívánok Nektek!

alimenta írta...

Ez tök jó élmény, nagyon gratulálok!!! Sok boldogságot nektek.

Merika írta...

Annyira jó volt olvasni Janka, és gyönyörű a kislányod, édes pici baba! Igen az első otthoni éjszaka bennem is élénken megmaradt, Tinával együtt sírtam, mert nem tudtam mit csináljak amikor úgy gondoltam mindent megkapott. Szerintem hamar jönnek az anyai ösztönök, kis védőnő segítség, és csodás napjaitok lesznek. Nagyon boldog ünnepet kívánok szívből Nektek sok szeretettel!

Lululu írta...

Sok szeretettel gratulálok a gyönyörű kislányotokhoz, Janka! Nagyon boldog karácsonyt nektek!

szrjudit írta...

Biztos sokan mondták, de hamar elszàll az első pàr hét és utána sokkal könnyebb lesz. Érdekes volt olvasni a finn hozzáállást a szülèshez. Gyönyörű a babátok, sok boldogsàgot nektek!

ScrapMona írta...

Gratulálok! Jó egészséget és sok boldogságot kívánok Nektek :)

ScrapMona írta...

Elfelejtettem a legfontosabbat: gyönyörű szép a kislányod, cuki falat!

Trillucy írta...

Kedves Janka!
Én is most olvastam a jó hírt és a beszámolót. Szívből gratulálok ,kívánok jó egészséget,sok örömöt és türelmet és csodás élményeket a kis Emmával! puszi

{Timi} írta...

Szeretettel gratulálok Janka! :) Jó egészséget és sok örömet kívánok!

Katie írta...

Gratulálok! Sok örömet kívánok én is, és Boldog Babázós Új Évet!

Margó írta...

Minden pillanat élménye megmarad benned, csak a fájdalom az amiről tudod, hogy volt, de nem érzed!! Különleges élmény volt számomra olvasni azt, hogyan is érkezett meg e világra a gyönyörű kis Emma. Pontosan 33 év és 1 nappal előtted éltem át nagyobbik fiam megérkezését. :) vagyis Anyukád szülinapján :)
Már Te is tudod Janka, hogy milyen az, amikor egy anya szíve a testén kívül is dobog!!! és ez az érzés sem múlik el! Ha Eszti azt mondja, hogy nagyon gyorsan szalad az idő, akkor én ezt csak nagyon megerősíthetem!!
Örülök, hogy a körülmények segítőek voltak, és szerintem mi anyák tudjuk, hogy majd utólag azt mondhatjuk, hogy minden könnyen ment. ... és nem is ez a lényeg ... hanem az, hogy már a kis családotokban hárman vagytok, hogy van egy kis emberke, aki mostantól, ha akarod, ha nem, az életed meghatározó része!♥
Szeretettel kívánok sok-sok örömöt, és mindenféle támogató erőt az esetleges nehézségek megoldásához-viseléséhez!! Ölellek!!!