Mit is írjak? Elég nehéz leírni azt, amit látni KELL. Szemet, fület gyönyörködtető előadásban volt részünk, az biztos. Jó, a nőneműeknek legalábbis. Az a tény, hogy David Garrett élőben sokkal, de sokkal jobban néz ki, mint a képeken, csak hab volt a tortán. Ahogy játszott... arra nincsenek szavak. Órákig képes lettem volna elhallgatni.
Eleve imádom a hegedűt, az a kedvenc hangszerem. Mindig azt mondtam, ha lett volna tehetségem a zenéhez, biztos hegedülnék. Az a fajta virtuozitás, ahogy ő szólaltatta meg a hangszert, páratlan. Nagyon tetszik, hogy egy ekkora művész, mint ő, képes összekapcsolni a klasszikus zenét a mai, modernnel. Számomra a legjobb példa erre, ahogy újrahangszerelte a Négy évszakot, és Vertigo zenéjével egészítette ki. Zseniális! Tetszik, ahogy igyekszik közel hozni, és valamilyen szinten populárissá tenni az általa kedvelt klasszikus zenéket.
Mondjuk, ezen a koncertturnén csak a Rock Symphonies c. lemezéről játszott, ahol modern zenéket dolgoz át hegedűre. A két nagy kedvencemet is játszotta: a Smooth Criminalt és a Smells Like Teen Spiritet. (Keressetek rá a youtube-on, ha még nem hallottátok!) Készítettem pár képet, bár elég rosszak lettek. :( Nem tudom, milyen fényképező kellett volna! (Vagyis igen: tükörreflexes, bazi objektívvel.) Mindegy, a koncerthangulatot tükrözik :)
Az első számnál hátulról jött be, és végigsétált a közönség sorai között.
Nagyon tetszett, hogy a számok között sztorizgatott kicsit. Mesélt a gyerekkoráról és a mostani életéről is. Na, nem sokat, de azért pár érdekességet megtudtam róla. Például, mikor gyerekkorában Olaszországban jártak, nagyon megtetszett neki egy játékautó a boltban, de a szülei nem vették meg. Ekkor látott egy utcai zenészt, és gondolta, ő is megpróbálja így összegyűjteni a pénzt az autóra. Egy óra alatt összegyűlt a pénz, és ez elgondolkodtatta, hogy talán ebből meg is lehetne élni. :) Azóta, gondolom, van elég "játékautója". :D
Azt is elmesélte, hogy keresi élete szerelmét :) Édes. Mint mondta, nem igazán bírják a lányok a turnékat és az ezzel járó dolgokat. Az előző aktuális barátnője egy sms-ben szakított vele. Persze, az nem segített, hogy a randi közepén ő már 2 órája beszélt a menedzserével. A telefonbeszélgetés közben kapott egy sms-t a lánytól, aki közölte, hogy egy taxiban ül, útban hazafelé, és soha ne hívja többé. :)
Azt is elmesélte, hogy csokifüggő. (Az előző sztori után nem csodálom.) Az egyik kedvenc darabja Brahmstól a Magyar táncok :) Amit egyébként el is játszott. Mondta, hogy a zenekara mennyire nem szereti, mert nagyon nehéz eljátszani (képzeljétek el ezt dobon, bass gitáron), de ő nem engedi, hogy kimaradjon. Megdobogtatta a szívemet rendesen: szerettem a darabot korábban is, meg magyar lennék, vagy mi.
Bocsi a béna képekért. Örülök, hogy lett egy-kettő, amelyik nagyjából jó lett.
Az egyébként annyira fura volt, ahogy véget ért a koncert. Lement az utolsó szám, vastaps, ahogy kell. A közönség felállva tapsolja őket, így visszajönnek még egyszer. Lejátszanak egy számot, újra hatalmas taps. Kimennek. Erre a közönség abbahagyja a tapsot, feláll, és nekiáll kivonulni. Én meg álltam ott leforrázva, hogy ez most mi??? Egy ismerős jött velünk, és ő mondta, hogy gyakori színházlátogató révén már tudja, itt ez a szokás! Egyszer megtapsolják őket, aztán ennyi. Nincsenek hatalmas bekiabálások, félórás ováció, amiért még 3x előjönnek az előadók a függöny mögül... Nekem ez annyira furcsa volt!
David weboldala itt található, csomó infóval :)
Áprilisban Bécsben turnézik ;)
