Underneath, avagy újra scrapbookozom

Összeszedtem magam, és végre alkottam. Igaz, vért izzadva, napokon keresztül készült, de legalább kész van! Eszter dalos kihívása, úgy gondoltam, jó kezdet lenne. Amikor megláttam, tudtam, melyik dalt fogom oldalba foglalni, bár a megtalálása némi erőfeszítésbe került. Ugyanis nem tudtam, ki az előadó, mi a dal címe... tulajdonképpen maga a szám dallama se jutott eszembe :D Azt tudtam, hogy egyszer hallottam egy sorozatban, akkor rákerestem a youtube-on, de aztán minden a homályba veszett. Szóval elkezdtem egyenként átnézni a sorozatokat, hátna megtalálom. Először csak a playlistek alapján kutakodtam, de mivel nem tűnt ismerősnek semmi, ezért kénytelen voltam belenézni a filmekbe is. Végül azért sikerült ráakadnom A számra. Ez pediglen nem más, mint a Florence and The Machine-től a Never let me go. Hallgassátok meg!

Érdekes a dal, mert a klipje amolyan szerelmes számot sejtet, de a szövegéből én teljesen másra asszociálok. Végülis elég szimbolikus, többféle értelmezést is lehetővé tesz. Egy kicsit az elmúlt 1-2 évemet juttatja eszembe ez a dal; a mélybe merülős, belesüppedős időszakokat, amikben néha azért jó dagonyázni. Mert néha ez kell: hagyni, hogy elsüllyedjünk, hogy befogadjuk a mélységet, hogy aztán megtisztulva, új erőtől telve felemelkedhessünk. Csak reménykedem benne, hogy nekem ez az oldal egy időszak lezárását és egy teljesen új kezdetét jelenti. :)

Gyertek Ti is erre a klassz kis kihívásra. Én kiváncsi vagyok a Ti dalotokra is :)

Szép hetet!